Kérelem
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy tessen már egy kicsit jobban odafigyelni magára.
Most nem a testfelépítéséről van szó hogy fogyókúrázzon, vagy ilyesmi, ha egyszer jól megy sora, meg isteni a faszenes grillsütője, persze, hogy szeret jókat enni, ez minimum érthető. Az erőgépek és futópadok végképp nem az Ön világa.
Amikor a minap megérkezett Washingtonba, és fogadta Önt az amerikai elnök, a nemzetközi média kameráinak kereszttüzében Ön bennünket is képviselt, Magyarokat. És elképedve látták, hogy Ön egy olyan nadrágot visel, amelyiknek a szára legalább 30 centivel hosszabb, mint amennyit az Ön magassága indokol. Ennek megfelelően olyan trottyosra sikeredett, hogy nem lehet tudni melyik volt nagyobb, a megdöbbenés vagy a kacagás. Tényleg nincs senki, aki tudna varrni egy öltönyt az Ön méretére? Azt mondjuk kizárhatjuk, hogy nincs rá pénze. Akkor miért kell úgy megjelennie egy ország miniszterelnökeként a világ nyilvánossága előtt, mint egy böllér a keresztlánya lakodalmán?
És ha ez nem volna elég, van itt még pár dolog. Még mindig nem tudott attól a rettenetes szokásától megszabadulni, hogy apró nyelvmozdulatokkal nyalja a száját. A kígyók csinálják ezt, amikor élelmet vagy ellenséget keresnek. Ön e nélkül is könnyen talál ellenséget. Higgye el, hogy ez a csörgőkígyózás nem segíti az Önről alkotott pozitív imázs kialakulását.
Aztán ott van az, hogy nem tud mit kezdeni a holtidőkkel. Amikor várni kell, idegesen pakolászik, felveszi, leteszi, kinyitja, becsukja, ötször megigazítja, rángatja a nyakkendőjét, rendezgeti a zakóját, ahelyett, hogy ülne nyugodtan és várna.
Az pedig ugye nem lenne túl nagy elvárás ennyi politikában és nemzetközi diplomáciai színtéren eltöltött év után, hogy kezelni tudjon egy egyszerű tolmács gépet.
Üdvözlettel: Egykori híve, aki – Bródy János szavaival – még látta Önt őszintén beszélni.