Baráti látogatás
Kicsit szégyelltem magam, amikor láttam, hogy országunk vezető politikusai, a miniszterelnökkel az élen, sorban állnak Donald Trump asztalánál azért, hogy az amerikai elnök aláírjon nekik választási baseball sapkákat. Elképzelhetetlen, hogy megtette ugyanezt Angela Merkel vagy Tony Blair. A szervilizmus és a szuverenitás nem egy tőről fakad.
Az meg már tényleg röhejes volt, hogy Orbán Viktor, hazafelé a repülőgépen egy Donald Trump által aláírt üdvözlő kártyával büszkélkedett. Érted? Egy üdvözlő kártyával. Mint a gyerekek a Burger Kingben, amikor kapnak egy papír koronát és királynak képzelik magukat.
Kizárólag a pénteki Kossuth rádiós miniszterelnöki álinterjúkból tájékozódó ember nyilván hatalmas sikerként tekint a washingtoni találkozóra. A mi Vezérünk kiment és megmentett minket a katasztrófától. Rogánék megint kiváló propaganda munkát végeztek.
Amennyit a híradások részletesebb tanulmányozása és a miniszterelnöki ATV-s interjú után tudni lehet, nagyjából és egészéből ez történt:
Orbán telefonon beszélt Trumppal és elmondta, amit előzőleg kitaláltak, hogy azért kérünk mentességet a behozatali szankciók alól, mert nincs tengerünk, nincs kikötőnk, nem tudjuk máshonnan beszerezni a gázt meg az olajat, kizárólag csak az oroszoktól. Ez csak egy a rengeteg állítás közül, amiről jól tudják, hogy nem lehet ellenőrizni. Ha a horvátok azt mondják, hogy ők bizony tudnának elegendő olajat szállítani a magyaroknak, akkor erre a magyarok azt mondják, hogy ez nem igaz. Ha a Telex dokumentumokkal igazolja, hogy ők csak a bevételeik 10%-át fedezik külföldi pályázatok útján, akkor Orbán egyszerűen azt mondja, hogy ez nem igaz, mert Soros emberei. És punktum. Aki nem hiszi, járjon utána. Szóval beszélt a két elnök telefonon, elhangoztak az érveink, amit akkor úgy tűnt, az amerikai vezető akceptált. Egy interjúban védelmébe vette magyarországot, és elmondta, amit Orbántól hallott, a magyaroknak nincs tengerük, szorít a kényszer, drága, satöbbi. Aztán a Trump-Putyin találkozó elhalasztása után egyszer csak Trump hirtelen azt nyilatkozta, hogy kért az ő barátja mentességet, de nem kapta meg. Ezzel utat nyitott annak, hogy Orbán Washingtonban utazhasson, és nagy diadallal elintézze, hogy mégis kapjunk. Tiszta cirkusz. Ollé!!
Ami ezután történt, az meglehetősen ritka a diplomáciában.
Olyan megállapodások születtek – ha születtek – amikről nincs szerződés, nincs szándéknyilatkozat, nincs papír, csak mendemondák, amelyeket mindenki másképp értelmez. Még haza sem ért a magyar delegáció Amerikából, amikor ellentétes állítások láttak napvilágot. A nyugati sajtó fehérházi forrásokra hivatkozva megírta, hogy a magyarok 1 évre kaptak mentességet, a magyar miniszterelnök és a külügyminiszter viszont váltig ragaszkodott ahhoz, hogy időkorlát nélküli a mentesség. És amíg a magyar vezetés napokon keresztül görcsösen ragaszkodott a saját verziójához, álhíreket és félrevezetést kiáltott, addig pár nap alatt eljutottak oda, hogy az időkorlát nélküli megállapodás addig szól, ameddig Orbán a miniszterelnök. Mint egy csodalámpa. Világít is, meg minden kívánságodat teljesíti.
A Rónai Egonnal készített interjúban Orbán elmondta, hogy Trump egy kőkemény üzletember, vele nem lehet ravaszkodni. Rónai megkérdezte Orbánt, hogy mit kért Trump cserébe a mentességért. Semmit – hangzott a válasz. Tehát Trump a kőkemény üzletember, aki ingyen osztogat bármit. Annyira hihetetlen, hogy nem is lehet igaz. Az internetes híradások szerint nagyon sok milliárdba került nekünk ez a baráti látogatás.
Ha a gazdaságot tudná a kormány olyan szinten navigálni, mint a kommunikációt, már magunk mögött tudhatnánk Ausztriát.