Hozott is meg nem is
Orbán Viktor nagy kísérettel tért haza Washingtonból, és hozott is két ajándékot:
korlátlan orosz energiaimportot és amerikai pénzügyi védőpajzsot.
Amire itthon kicsomagolt, már egyik sem volt benne a bőröndjében.
A kormányfő szerint Magyarország a bezáródó szankciós ajtók mellett külön bejáratot kapott. Miközben Európa bezárná az orosz energiaimportot, ez a lehetőség nekünk korlátlanul maradna nyitva.
Ez jól hangzott – egészen addig, amíg meg nem kérdezték azokat is, akiknél a kulcs van.
Az uniós és amerikai válaszokból azonban gyorsan kiderült:
külön ajtó nincs, legfeljebb a régit használhatjuk és az is csak résnyire van nyitva.
A másik ígéret még nagyobb biztonságot sugallt:
ha baj van, Amerika ott áll majd a kasszánál, és fizeti a cechet.
Egy pénzügyi védőpajzs képe rajzolódott ki – kézrázásos ígéret formájában.
Az Egyesült Államok későbbi nyilatkozatai viszont egyértelművé tették:
védőpajzs helyett legfeljebb jó tanácsok állnak rendelkezésre, konkrét pénzügyi garanciák nélkül.
Nem először fordul elő, hogy egy külföldi út után a kormányzati kommunikáció sokkal több eredményről ad hírt, mint amennyit a tárgyalóasztalnál elértek.
A gond csak az, hogy energia- és pénzügyekben a valóság előbb-utóbb bekopogtat –
és azon nem segít semmilyen sajtótájékoztató.
A washingtoni út így végül nem áttörést hozott, hanem magyarázkodnivalót.
Az ígéretek gyorsabban repültek, mint a delegáció – megérkezniük azonban nem sikerült.