Kilocsolt vér
„Hiába locsoltam ki a szívem vérét a győzelemért, a vereségért én leszek a felelős” – nyilatkozta Orbán Viktor. Miniszterelnök úr, erre semmi szükség. Bőven elég lett volna, ha nem szalasztja el Magyarország eddigi legnagyobb esélyét a jóléti társadalmakhoz való felzárkózásra. Hogy ne csak szavakban, hanem a mindennapi életben is ténylegesen az Európai Unio közösségének hasznos és megbecsült tagjai lehessünk. De nem ezt az utat választotta, hanem Ön lett a tüske a köröm alatt meg a bot a küllők között.
A baj az, hogy leginkább a mi bringánk nem halad. Az őszödi beszédből nem azt hallotta meg, hogy be kell fejezni a lopást, a csalást, és végre el kell kezdeni a valódi kormányzást, hanem azt, hogy hazudtunk reggel, este meg délben. Sőt már ott tartanak, hogy akkor is hazudnak, ha kérdeznek (Nemzeti Konzultációk). Nem azt tanulta meg, miképp kell jól vezetni egy országot, hanem azt, hogy hogyan lehet jól megvezetni. Ha nincs mivel büszkélkedni, akkor megteszi a jól bevált háborús riogatás. Mindig is ezzel operált, ez bubekségének a fundamentuma. Az agresszor oldalára állt, miközben 15 másodpercenként hajtogatja, hogy béke, béke.
De Önt nem a béke, hanem a háború tartja a hatalomban. Ez az egy, amire számíthat.
A nem létező háborús vészhelyzettel tudott a kétharmadon kívűl rendeleti kormányzást bevezetni.
Úgyhogy ha már annyira folyatnia kell a szíve vérét, a véradó helyek szeretettel várják!