Józan ész

Orbán szerint a 2022-es népszavazás tétje, hogy „megőrizzük-e a józan eszünket”.

Remélem a magyarok igen. A kormány már régen elvesztette. Ha nem, mert tudatosan és megfontoltan veri át az embereket, akkor sem sokkal vidámabb a helyzet.

A népszavazás már jó ideje nem népszavazás, hanem az állam szolgálatába állított performansz. Nem a nép kezdeményezi, nem azokról a kérdésekről szól, melyekről a nép szeretne megnyilatkozni. A témaköröket a hatalom kényszeríti ránk. A népnek annyi köze van hozzá, hogy számosan bedőlnek a kormány ármánykodásának és szavazásukkal tolják a kormány szekerét.

A járványügyi veszélyhelyzet szabályai miatt eddig nem lehetett népszavazást tartani. A kormány viszont alkalmazta, amit szokott: a saját érdekében villám gyorsan módosít törvényt, szabályt.

A koronavírus-járvány elleni védekezésről szóló 2021. évi I. törvény 4. paragrafusa azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy országos népszavazás kezdeményezhető.

A jól bevált gyakorlatot követi Orbán Viktor a mostani népszavazással is. Felméréseket végeznek, hogy milyen témakörben lehet biztosan sok szimpatizánst szerezni. Most egy, a lakosság legfeljebb 1,5%-át érintő ügyet sikerült előásni. A migránsozás már bejött, félnek a népek az idegenektől mint a tűztől, még olyan falvakban is, ahol senki egyetlen migránst se látott egész életében. Most pedig: védjük meg a gyerekeket. Mindenképp. De attól, amiről most szavaztatni akarnak, nem kell tartani és nincs is semmi értelme. A gyerekeket úgy lehet a legjobban megvédeni, hogy okos, jól felkészült és jól megfizetett tanárok a diákokból okos, jól felkészült és jól megfizetett felnőtteket nevelnek. Azt, hogy tartsanak-e az iskolákban szexuális felvilágosító előadásokat, nem feltétlenül 5 milliárd forintért megtartott népszavazáson kell eldönteni. A szexuális felvilágosítás a szülők feladata – harsogja a kormánymédia. Gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozó szakembereket kell megkérdezni, hogy ezt a feladatot elvégzik-e a magyar szülők. Mindenki tudhatja a saját környezetéből, hogy mennyire nem. Azt is megtudtuk, hogy ha egy iskolában a szexualitásról beszélnek, akkor azt nem oktatásnak, tájékoztatásnak, esetleg tudás kiszélesítésnek hívjuk, hanem népszerűsítésnek.

Arra az újságírói kérdésre, hogy tudomása szerint hány nemátalakító műtétet végeztek eddig Magyarországon, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azt válaszolta, hogy nem tudja és nem is az a fontos. Hanem az, hogy a Magyarország ellen indított uniós kötelezettségszegési eljárásra reflektáljon. Amennyiben az Európai Bizottság visszavonja a kötelezettségszegési eljárást, a népszavazás okafogyottá válik. Röviden: a kutya se kíváncsi arra, hogy ki mit gondol az ügyről, egyszerű nyomásgyakorlási módszerről beszélhetünk.

Ha annyi millióm lenne, mint ahány felnőttnek ma Magyarországon fogalma sincs arról, hogy mit jelent a “gender” szó, akkor nem félnék a belengetett háromezer forintos csirkehús ártól.

A másság még a szakemberek körében is komoly vitákat generál. Milyen tényezők befolyásolják a nemi irányultságot? A genetika, a gyerekkori élmények, a szigorú neveltetés, netán a liberális környezet? Nincs erre ma komoly, tudományos megalapozottságú válasz. Találgatások vannak, és politikusok, akik kihasználják a bizonytalanságot. Ha a felmérések azt mutatnák, hogy a másság elfogadása szimpatikus az embereknek, akkor a politikusok nagyon elfogadók lennének.

Az, hogy a 21. században egy európai uniós ország törvényt alkot, amelyben nemi irányultság miatt megfoszt állampolgárokat alapvető jogoktól, az meglehetősen ijesztő. Mi alapján lehet még kirekesztő törvényeket hozni? Vallás? Bőrszín? Mi következik? Azt hittem előre megyünk, nem hátra!