Amire büszkék lehetünk
Látom a Hír TV-ben, hogy a Nemzeti Konzultáció példa lehet más országok számára is.
Ez szomorú. Mi ilyen példával tudunk szolgálni. A hamissággal, a színjátékkal, az emberek átverésével. Először nem akartam elhinni, aztán beláttam, hogy igenis így van: megdöbbentően sok honfitársam gondolja úgy, hogy a Nemzeti Konzultáció valóban azért van, mert a hatalom kíváncsi az emberek véleményére.
Szó sincs róla.
A Nemzeti Konzultációt a hatalom a saját céljai megtámogatására használja. Ahogyan a harcban szokás, először a repülők bombáznak, aztán a tüzérség lő halomra mindent, csak utána jön a gyalogság. Ez folyik most.
A propaganda szekció műhelyeiben kiötlik az éppen aktuális fogalmakat, amiket aztán kötelező mantráznia minden lakájnak. Hetek óta megy a puhítás, hogy elhibázott szankciók így meg elhibázott szankciók úgy, éjjel-nappal ezt szajkózzák az ezzel megbízott emberek. És amikor már beette magát a köztudatba a fogalom – ahogyan előzőleg a “rezsicsökkentés”, az “elmúlt nyolc év,” “migráns”, “Soros” – akkor gyorsan rendeznek egy Nemzeti Konzultációt arról, hogy a nép megtanulta-e a leckét.
Biztos vagyok benne, hogy megtanulta. Ugyanolyan arányban fogják elhibázottnak minősíteni a szankciókat – amikről egyébként a leghalványabb fogalmuk sincsen – mint amilyen arányban az oroszok által megszállt ukrán területeken a lakosság – az állig felfegyverzett orosz katonák vigyázó tekintete mellett – az Oroszországhoz tartozást megszavazta.
Arról természetesen soha nem esik szó, hogy ha az oroszok elleni szankciók elhibázottak, akkor vajon mit kellene tenni ahhoz, hogy elmebomlott embereknek ne juthasson bármikor eszükbe, hogy más országokat megtámadjanak, házaikat lerombolják, az embereket legyilkolják és javaikat elvegyék. Erről sosem beszélnek, helyette azon gondolkodnak, hogy ha valaki kilyukasztotta az Északi Áramlat gázvezetéket, az biztosan Amerika volt és hadat kellene üzenni neki. (Háborúzna a békemenetes Bencsik András.)
Kiváló termékekkel, minőséggel, világmárkákkal, precizitással, profizmussal még mindig a politikusaink szerint rothadó Nyugat látja el a világot. Mi ugyan előzünk a kanyarban, de valahogy sosem látjuk, hogy mi jön szembe. Azok az országok, melyeknek a gazdasága erős, a valutájuk értékes, ahol az emberek boldogabban és tovább élnek, azok mind tévednek. Majd mi tudjuk. Nekünk ne mondja meg senki, mit hogyan csináljunk. Csak küldjék már végre a támogatást, mert a nagy tudásban itt tántorgunk a csőd szélén.