Időszakos barát
Feltűnő, hogy mostanában mennyi vaskos, fekete táska imbolyog a városban. Benne rejtőzik a tuti üzlet, az ígéretes jövő, a milliós fizetés, a magam ura vagyok illúzió.
Időszakos Barát (a továbbiakban IB) telefonál rám, te üzletember vagy Winikém, ezt látnod kell. MLM korszakban serdültem férfiemberré, én csak tudom, hogy nagyon titkolózni kell, ez a multi ukáz, nem szabad megmondani, hogy mi a találkozó tárgya, mert ha elmondod, mindenki elhajt a búsba. Szép feladadat: nyolc-tíz éve nem látott távolabbi ismerősökkel kell elhitetnünk, hogy mindig is mekkora barátok voltunk és ideje már találkozni. Ez a formula pontosan megfelel az kereskedelmben lépten-nyomon tapasztalható vevőfogó módszernek: bármekkora hülyeséget lehet hirdetni, csak tenni kell mellé egy csillagot, mellyel jelezzük, hogy amit hirdetünk, az egyátalában, de tényleg és abszolút nem úgy van. Nem is az a lényeg, hanem az, hogy az oltári nagy hazugság hatására menj el az áruházba (bankba, üzletbe, szolgáltatóházba), aztán ott majd jól rádakaszkodnak, elkapják a véknyadat és nem eresztenek, csak ha a véred kifolyt, persze nem helyben, de egy apró betűkkel szedett, egyoldalúan megváltoztatható szerződéssel eret vágnak rajtad és ezt az egyéb ígéretekkel szemben tuti biztosra veheted.
Szóval jön IB, késik másfél órát, igaz telefonál, nem jött a busz, meg valami közbe is jött, de aztán csak befut, cigöli a nagy koffert. Leülünk, kezdődik a puhítás-tájékoztatás-meggyőzés. Megtudom, hogy mekkora balfék a világ, senki nem törődik az egészségével, mindenki csak robotol mint állat, ő bezzeg lement Somogyba, saját csirkét eszik és saját tejet iszik. Aztán egy merész átkötéssel már Amerikában járunk, valami bekellszarni nagy cég dollár százmilliókat ölt ebbe a szerkezetbe, és most már nem kell hónapokig fájdalmas és hosszadalmas kezelésekre járnunk, hanem öt perc alatt megmérhetjük, hogy miképp szolgál a kedves egészségünk, és ha van valami baj, akkor olyan pirulák, porok meg mifenék állnak rendelkezésünkre, hogy teszünk a feltámadásra, itt még meghalni se szükséges, annyira tuti jó itt minden. RB-nek a szigorú évek mélyre szántották a barázdákat az arcán, a szem alatti barna táskák olyan hatást keltenek, mint ha sosem venné le a napszemüvegét. Nem tudom, hogy a sportpályákkal, stresszel, vagy a szénhidrátokban gazdag ételekkel barátságban volt-e az elmúlt években, a különféle párlatokkal viszont biztosan igen. Tényleg furcsa volt hallani az ő szájából, hogy mekkora seggfej mindenki, aki nem törődik az egészségével. Többféle óriási lehetőséget szalasztottam el. Beszállhattam volna a bizniszbe, vehettem volna én is egy nagy fekete koffert, benne egy szobapárásítóhoz meglepően hasonlító műanyag kütyüvel, és én is találkozhattam volna az összes régi barátommal. Mivel ez nem igazán érdekelt, felmérethettem volna potom huszonvalahányezerért, (ami máshol százhúszezer), hogy van-e bennem sötétben bujkáló, rémhíreket terjesztő titkos kór, ami lehet, hogy most még nem, de előbb utóbb rám tör és akkor majd megnézhetem magam. Ha ez sem érdekel, akkor még mindig ott vannak a táplálék kiegészítők, mindegyik garantáltan klinikailag tesztelt, és ezentúl se köhögni, se krákogni se orromat fújkálni nem kell majd többé. Végül is abban maradtunk, hogy ha már ekkora hülye vagyok, hogy semmi nem érdekel, legalább mondjak öt olyan ismerősömet, akikre rá tudna törni, persze szigorúan elhallgatva, hogy milyen ügyben keresné fel őket.
Emberem 30 percet vett el az életemből. Ennyit mindig áldozok egy régi barátra.