A régi Orbán
1992 “Én nem vagyok a hitoktatásnak egyébként ellenfele, azt gondolom, hogy arra szükség van. Plébánián, az egyház saját helyiségeiben és semmiképpen nem az iskolában.”
1992 “Vajon egy közszolgálati média esetében normális dolog-e az, hogy egy párt alelnöke rendszeresen, minden héten, állandó műsoridőben, és úgy is aláírva vagy alámondva mint a párt alelnöke, szózatot intéz a nemzethez a rádióból. És miután én ezzel nem értek egyet, az a kérdésére a válaszom, hogy nem kell attól tartani, hogy a Fidesz alelnöke vagy bármilyen más pártpozíciót betöltő embere félóránként vasárnap reggel majd szózatot fog intézni önökhöz a rádióból. Ez nem normális dolog, ezt nem szabadna megengedni.”
2007 “Kiderült, hogy az a rengeteg reklám az valójában nem az emberek jobb eligazodását, pontosabb tudását, tájékoztatását szolgálja, hanem sokkal inkább manipulációs eszközként működik.”
2007 „Mi az ajtót a Nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk. És azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy mindez visszamásszon az ablakon.
A fiatalok továbbra is tartsanak ki a nyugatos Magyarország mellett, ne engedjék, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék…
2008 “Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik. A demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki, és rendezheti be az élhető magyar életet.”
2008 “Olyan megállapodást kötni, olyan szerződést aláírni, amelyet tíz évre titkosítanak, hogy mi ne tudhassuk meg, hogy pontosan honnan, kik, hogyan befolyásolják az életünket, és pontosan milyen gazdasági számítások alapján várhatjuk Magyarország felemelkedését vagy éppen meggyengülését. Ez a mi életünk. Nem a kormány biznisze.”
2008 „A közép-európai népeknek kötelessége, amikor független országot ér katonai agresszió, egyértelműen és világosan beszélni. Szerintem bennünket ’56 miatt különösképpen terhel ez a kötelesség. Ezért, amikor egy független államot az oroszok katonai agresszióval megtámadnak, akkor nekünk világosan, egyenesen és helyi erkölcsi alapállást elfoglalva érdemes megszólalni. (…) Azt javaslom, beszéljünk világosan: ami katonai agresszió, az katonai agresszió.”