A látszat-tevékenységek gazdasága
Avagy hogyan veszítünk el naponta milliárd másodpercet rögzített kupakokra
A világon ma körülbelül 200 millió rögzített műanyag kupakos üdítős palack fogy el naponta.
Az EU-szabályozás értelmében a kupakot a palackhoz kell rögzíteni, hogy ne szennyezze a természetet. A cél nemes – kevesebb műanyag hulladék – de a következmény jelentéktelen. A kupakok 90%-a eddig is a palackok mellé került.
Egy kétliteres palackot általában négyszer-ötször nyitunk ki.
A rögzített kupaktól nem lehet a palackból inni, nehezebb visszazárni, és a vissza zárás minden alkalommal elvesz néhány plusz másodpercet.
Ha csak 7 másodpercet veszítünk palackonként, az naponta 1,4 milliárd másodperc, vagyis 388 ezer munkaóra elpazarlása – pusztán azért, mert a szabályozás ezt kívánja.
Ez a jelenség jól példázza, hogyan működik a látszat-tevékenységek gazdasága: olyan döntések, szabályok és folyamatok uralják a mindennapokat, amelyek nem növelnek értéket, csak a megfelelés látszatát szolgálják. Papírozás, riportolás, formális „zöld” intézkedések – mind energiát, időt és figyelmet emésztenek fel, miközben az emberi oldalra, a hatékonyságra és az életminőségre már nem gondolnak.
Ha ezeknek akár a felét valódi, értékteremtő munkává alakítanánk – oktatás, tanulás, kutatás, fejlesztés, egészség – a világ GDP-je akár megduplázódhatna.
Nem újabb nyersanyagokra, nem több energiára van szükségünk, hanem sokkal kevesebb szimbolikus cselekvésre és több valódi eredményre.
A fenntarthatóság nem csak az anyagokról szól.
Az emberi idő is erőforrás – és ma ebből pazarolunk a legtöbbet.