Hatalmas tévedések
1. 2022. január 30. Sajtóklub, Bayer Zsolt gúnyos mosoly kíséretében arról, hogy mennyi a valós esélye annak, hogy Ukrajnát megtámadná Oroszország:
„Annak semmi esélye nincs. Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát,
ezt egy hülye is tudja.”
Nem egészen 1 hónap múlva, február 24-én megindult a támadás.
2. „2025, itt a repülőrajt, nem ígérgetünk, hanem dolgozunk és teljesítünk. Lesz nagy csodálkozás, amikor az első negyedéves gazdasági számok majd kijönnek.
Lett is. Az első negyedévben 0,4 százalékos GDP csökkenés.Aztán a kormány által az év elején még 3,4%-nak becsült, később 2,5%-ra módosított várt növekedés mára 1%-ra zsugorodott. Az infláció, különösenaz élelmiszereké brutális, az államadósság az egekben, a költségvetés összeomlóban. De azért antilopokra még futja.
3. 2025. február 22. Orbán Viktor: Azt tanácsolom, hogy a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével.
Aztán jött az ország történetének legnagyobb Pride rendezvénye.
4. 2025. febr. 27. — Orbán Viktor: A háborúnak vége van!
Nincs vége. Sajnos a mai napig tart.
Ezek közben ezt alkalmazzák:
Orbán Viktornak nem igaza van, hanem igaza lesz.
Zseniális. Először is számonkérhetetlen. Nem tudjuk miben, nem tudjuk mikor, de igaza lesz. Aztán ha valamiről jól sikerül az előrejelzés, akkor lehet zengeni, hogy na ugye!
Egy jókora tévedés külföldről: Donald Trump az amerikai választások előtt:
“Ha hatalomra kerülök, egy nap alatt véget vetek ennek az értelmetlen háborúnak.„
Ennek bizony 5 hónapja és a háború dúl.
Ott szalad
Simon Márton írása
Nézd, ott szalad az adód. A nyugdíjad. A becsengetett SZOCHO-d, a TB-d, az ügyes kis SZJA-d. Ott fut az apád 6 éves várólistás csípőműtétje, az anyád kemoterápiája, a gyereked csótányos kórházi húslevese. Ott szaladnak az EU-ból lefejt milliárdok, amikből pont nem lett Wass Albertes szökőkút, meg az Orbán-család x+1-edik tagjának százmilliós, csiricsáré autója. Ott fut a Tiborcz, aki egy normális országban egy Fornettinek lenne a vezető menedzsere legföljebb valamelyik bájos aluljáróban, meg a Ráhel, aki tehetséges és bonyolult, azért áll a lábunkon. Ott galoppozik 15 ellopott év, a Cili meg a Kata milliárdjai, a Tóniék milliós fogpiszkálói, ott kocog a nemzet analfabéta bölcse, a Lőrinc. Ott fut egy szétrohadó ország, ahol a nettó lerohadást és szétlopást nevezzük nemzeti vállalkozói rétegnek és a 0,1 %-os gazdasági növekedést sikernek. Ott lohol Európa legcsóróbb országa. Ott fut az emberarcú putyinizmus, a kereszténység mögé bújó kisstílű maffia, ott szaladnak a mi pénzünkön élősködő seggmanók, a feltűnően jóképű Ádám n+1 luxuslakása. Ott szaladnak a félhalott magyar demokrácia maradékai, a kisurasági kiskastély kiskertjében, ahol annyira szarnak rá, mi van, hogy a zebrák mellé hoztak bölényt és antilopot is. Ott szalad a Ramszesz, az albínó pandaszarból és nemzeti érzésből épített kicsi palotában, fut nagyon, nehogy valaki föl merjen neki egyszer tenni egy valódi kérdést. Ott szaladunk mind, a kis, pisafoltos, lényegtelen életünkkel. Mögöttünk quadon ülve egy megtermett, egyenruhás barom, aki 7szer annyit keres, mint egy egyetemi tanár, tartja a rendet nagyon, két kézzel. Nézd, milyen szép, hogy futunk.