Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk?
Lehet a kekintetünket lassan a földről a magasba emelni. Nézzünk szét büszkén.
Ezek vagyunk mi. Magyarok. Akikkel nem lehet mindent megcsinálni. Akikkel nem lehet mindent elhitetni.
Sokáig tűrünk, sokáig hallgatunk, de aztán hangosan kimondjuk, hogy elég.
Elég a hazugságból, elég a hamisságból, javaink kifosztásából. Elég a félrevezetésből, a cirkuszi konzultációkból, az unokázós csalók szintjére süllyedt háborús fenyegetésből. Nem olyanok vagyunk, mint amit a hatalom gondol rólunk. Egy jobb világban bízunk. Ahol az Európai Unió és nem a Szovjetunió része vagyunk.
A küllők közé dugott bot most eltörött. A tüskét pedig kihúztuk a köröm alól, hogy ne fájjon.
Van abban valami következetesség, hogy Orbánnak esze ágában sincs lemondani. De sokkal inkább legyen egy következmények nélküli párt, mint egy következmények nélküli ország. Az is jellemző, hogy a vereség után megköszönte két és félmillió szavazónak, hogy a Fideszre szavaztak. 180 ezer szavazatot rádobott a valóságra. És abból a 2 millió 320 ezerből voltak hozzávetőleg 300 ezren, akik nem Magyarországon élnek, nem Magyarországon adóznak, de a kettős állampolgárság okán szavazhatnak. Többnyire a Fideszre. Úgyhogy maradjunk inkább a kétmilliónál. Az is elképzelhetetlenül sok ezért a teljesítményért.
Most még nem tudhatjuk, hogy valamikor, a hatalom bűvöletében nem-e az újak is tévútra sodródnak? Előfordulhat, hogy nekik Hatvanpuszta sem lesz elég, nekik majd Hetvenpuszta kell. De ha egyszer azt hinnék, hogy mindig mindent megbocsájtunk, akkor őket is elzavarjuk.