Két kegyelem
Kónya Endre, akinek Novák Katalin kegyelmet adott, nem is volt pedofil. Csak fedezni próbálta a főnökét, a pedofil Vásárhelyi Jánost. És emiatt le kellett mondania. Göncz Árpád volt Köztársasági Elnök pedig kegyelmet adott egy gyilkosnak, aki egy 9 éves kislányt megerőszakolt és megölt és őróla városrészt neveztek el Budapesten. Micsoda dolog ez? – kérdezi valaki a Facebookon.
A kommentelő narratívája nagyon jól mintázza a Fidesz általános kommunikációját. Amit mondanak, abban van némi igazság, de kontextusában ordenáré hazugság.
Eleve elfogadhatatlan dolog relativizálni a pedofil bűnpártolását. Hogy ő nem is volt pedofil, csak megfélemlítéssel, fenyegetéssel próbált hamis tanúzásra rávenni kiszolgáltatott gyerekeket. Ez olyan nagy ügy? Az bizony. Ezek a gyerekek rájuk voltak bízva. És ezzel aljas módon visszaéltek.
Göncz Árpád valóban kegyelmet adott egy gyilkosnak, csak azzal az óriási különbséggel, hogy az elkövető nem távozhatott szabadon, hanem a halálbüntetését életfogytiglanra változtatták. Göncz Árpád nem Varga Bélának adott kegyelmet, hanem ahhoz az elvhez volt hű, hogy Magyarországon ne legyen halálbüntetés. Elfogadta azt az alapelvet, hogy az állam nem rendelkezhet a polgárai élete felett, és a visszafordíthatatlan ítéletek miatt (téves ítélet esetén) az igazságszolgáltatás javíthatatlan hibát követhet el. A két esetet csak nagy rosszindulattal, és a tények teljes figyelmen kívül hagyásával lehet összemosni. Ehhez viszont jól értett a Fidesz propaganda gépezete.