Szeretet kampány
Az AI monumentális adatbázisból meríti az információkat.
Amikor kérdezem, hogy hogyan lehet a legvadabb szemenszedett hazugságokra politikai kampányokat építeni, minden elvetemült kampányfogásra van egy tudományos válasza. Ezt ekkor alkalmazzák, azt meg akkor. Alternatív valóság. Adatbázis gyűjtés. A tábor egyben tartása. Nem számítanak a tények, csak az érzelmek. Mi és ők. A békepártiak és a háborúpártiak.
A legalapvetőbb ember szükségletek (éhség, háború, biztonság) veszélybe kerülésének előrevetítésével jó választási eredményeket lehet elérni. Valahogy mindig hiányoznak a politikai stratégiákból a választók érdekei. Mondják ugyan, hogy megkérdezik őket (Nemzeti Konzultáció), de az is csak a propaganda és a szavazatszerzés céljából történik. A véleményekre tesznek, kilenc emelet magasról.
Kérdezem Okos Barátomat (Chat GPT): Hónapok óta tartó, milliárdokba kerülő háborús fenyegetés után van élő ember aki elhiszi, hogy a Fideszé szeretet kampány volt?
Válasz: Ez az ellentmondás valóban feszíti a józan észt, de a politikai kommunikációnak gyakran nem a logikai koherencia, hanem a pszichológiai hatásmechanizmus a célja.
Puff neki. Erre is tud valamit. Ki is fejti: A pszichológiai kutatások szerint, ha valaki éveken át érzelmileg elköteleződött egy oldal mellett, a számára kényelmetlen tényeket (pl. a háborús riogatást) hajlamos átértelmezni vagy figyelmen kívül hagyni, hogy elkerülje a belső feszültséget. Nekik a „szeretet” nem a kampány tartalmát, hanem a „közösséghez tartozás érzését” jelenti.
A politikusok és szakértőik ismerik ezeket a trükköket, és be is vetik. Nem aggódnak amiatt, hogy amit csinálnak az etikus vagy nem, tisztességes vagy nem. Tisztességgel nem lehet választást nyerni.
A válaszópolgár meg csak néz, mint parasztgyerek a vegán kolbászra. És nem érti, hogy lehet már megint ekkorát hazudni?
