Mindenki tegye amit tenni kell és minden úgy lesz, ahogy lenni kell
A Fidesz szerint Magyar Péterék idegen érdekek mentén fognak politizálni, és odavetik az országot Brüsszel, a multinacionális cégek és a „Sorosisták” erre a célra kiélesített karmai közé. Mert hát mi más dolga is lenne egy ellenzéki pártnak, mint a nemzethalál gondos előkészítése?
Pedig ha visszagondolunk, évtizedekig vágyakoztunk, hogy mi is a civilizált, jóléti nyugati társadalmakhoz tartozzunk. Megénekeltük dalokban, megírtuk versekben, mertünk álmodni – ha nem is túl nagyot, de azért a „Vén Európa” dallamára mindenkinek megdobbant a szíve.
És láss csodát, 2004. május elsején a tündérmese valósággá vált: az Európai Unió teljes jogú tagállama lettünk. Boldog, naiv emberek lepték el az utcákat, pezsgő pukkant, és tényleg elhittük, hogy most valami olyan kezdődik, amitől jobb, szebb és – uram bocsá’ – európaibb lesz az életünk. És milyen jó is volt! Egyszer csak eltűnt a határról a gyanakvó útlevél-ellenőr, megszűnt a gyomorgörcs a vámnál, szabadon vállalhattunk munkát külföldön, és hirtelen nálunk is megnyitottak azok a világszerte kedvelt gyorséttermek és plázák, amikért addig Ausztriáig kellett zarándokolni.
Ráadásul az égből potyogni kezdett a pénz. Olyan felfoghatatlan összegű ajándék eurómilliárdok áramlottak az országba a felzárkózásra, hogy abból – elméletben – már egy második Svájcot is felépíthettünk volna. Cserébe a csúnya, gonosz Nyugat csak annyit kért: tartsuk be a klubszabályokat.
Ezekben a szabályokban pedig – lássuk be – semmi olyasmi nem volt, ami egy józan ember szerint ártott volna Magyarországnak. Az, hogy a költségvetési hiány ne lépje túl a GDP 3%-át, vagy az államadósság maradjon 60% alatt, nem brüsszeli szívatás, hanem puszta matematika. Olyan ez, mint egy átlagos családnál: ne költs el több pénzt, mint amennyit hazaviszel, mert a végén jön a végrehajtó. Az meg végképp skandalum, hogy az Unió Alapjogi Chartája olyasmiket próbált ránk kényszeríteni, mint az emberi méltóság, a szabadság és a demokrácia. Ki hallott már ilyet?
Erre a szörnyű elnyomásra adta ki az Orbán-kormány az utóbbi években a büszke jelszót: „Ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek!”
A nagy szabadságharc közepette a költségvetési hiány valahogy felugrott 4,7%-ra a 3 helyett, az államadósság pedig 60 helyett már a 78%-ot kóstolgatta. De sebaj, a matek Brüsszel dolga, a miénk a szuverenitás! Ráadásul ezek a kekeckedő unióis bürokraták mindenféle „jogállami problémákat” is elkezdtek emlegetni. Állításuk szerint veszélybe került az igazságszolgáltatás függetlensége, ellehetetlenült a szabad sajtó, és a korrupció nálunk már nem hiba a rendszerben, hanem maga a rendszer.
Így jutottunk el ide. Most itt állunk a saját magunk által ásott mély árok partján, hatalmas adóssággal, de büszkén, miközben a kormány bőszen mutogat a horizonton feltűnő új ellenségekre. Pedig a saját bulinkban a végén mindig nekünk kell kifizetni a cechet.