Válaszolok, te meg varrjál rá gombot!

A választási vereség után másfél héttel Szíjjártó Péter külügyminiszter interjút adott a Telexnek, ami iskola példája volt a mellébeszélésnek, a kérdések alóli kibújásoknak. Minden taktikát bevetett, amit a politikai kommunikációban használnak a kérdésekre adott konkrét válaszok elkerülésére.

– Önök milliárdosok? – kérdezi a riporter.
Szíjjártó azonnal visszakérdez és ugyanazzal a lendülettel átalakítja a kérdést: Hogy van-e otthon egymilliárdunk? Nincs. Remek. Milliárdokat tényleg nem szokás a cukrosdobozban tartani. Vagy úgy is lehet igaz a válasz, hogy nem, nincs egymilliárdunk, mert nyolcmilliárdunk van. Ezt nem fejtette ki. De a kérdés nem az volt, hogy van-e egymilliárd otthon, hanem az, hogy Szíjjártóék milliárdosok-e? Erre nem válaszolt, azt fejtegette, hogy a családi kasszában nincsenek milliárdok. A riporternek nem sikerült, de talán egy alapos vizsgálat a jövőben kideríti, hogy vannak-e milliárdok Szíjjártóék birtokában. Pontosan mennyi és hol.

Riporter: Tart attól, hogy az Ön gyerekeit besorozhatják?
– „Sajnos azt kell mondjam Önnek, hogy nem egy végletekig a valóságtól elrugaszkodott megközelítés.”
Ez a válasz a klasszikus politikai mellébeszéléés a kétértelműség iskolapéldája. Ha lefordítjuk hétköznapi, „emberi” nyelvre, az alábbiakat jelenti „Van rá esély, de nem túl sok.”
De miért mondta így?
A felelősség hárítása: Ahelyett, hogy azt mondaná, „szerintem lesz”, azt mondja: „nem elrugaszkodott megközelítés”. Ezzel nem ő állít valamit, hanem a kérdező felvetését minősíti „lehetségesnek”. Ha végül mégsem lesz háború, bármikor mondhatja: „Én nem mondtam, hogy lesz, csak azt, hogy a felvetés nem volt irreális.”
Dupla tagadás a bizonytalanságért: A „nem… elrugaszkodott” szerkezet sokkal óvatosabb, mint az, hogy „reális”. Ez egy biztonsági játék: veszélyt jelez, de nem köteleződik el mellette.
Tekintélyt parancsoló körmondat: A bonyolult megfogalmazás („végletekig a valóságtól elrugaszkodott”) azt a látszatot kelti, mintha a válaszadó mélyebb, szakmai összefüggéseket látna, amiket mi nem, ezért nem tud egyszerű igennel vagy nemmel felelni. A válasz arra készíti fel a hallgatóságot, hogy a háború benne van a pakliban, de közben nyitva hagy magának egy kiskaput, hogy később ne lehessen számonkérni a jóslatáért. A fiainak pedig azért nem beszél arról hogy elvihetik őket katonának, mert otthon nem politizálnak. A háborús fenyegetés meg az otthoni beszélgetések a politikáról egymástól mérhetetlenül messze lévő kategóriák. Arról már ne is beszéljünk, hogy sokmilliárdos nagyságrendű kampányt felépíteni és lebonyolítani valamiről, amiről tudom, hogy kevéssé van rá esély, ahhoz elég elvetemültnek kell lenni.

A feleség
Szíjjártó felesége egy olyan céget vezet, melynek a nyereségtermelő képessége háromszorosa a piacon lévő hasonló cégeknek. Évente átlag 500 milliót vesz ki a cégből. Szíjjártó erről nem tud semmit. Nem, hogy nem dicsérte meg a feleségét, amiért ontotta haza a pénzt, hanem igazán nem is tudott róla. Melyik a nagyobb teljesítmény: a feleségé aki évi 500 milliót lapátol haza, vagy a férjé, aki megpróbálja a nézőkkel elhitetni, hogy ő erről nem tud semmit, mert ezekbe a dolgokba nem folyik bele. Van neki éppen elég baja. Ezt a főnökétől tanulhatta, minden csalás és korrrupciógyanús ügy felvetését azzal hárítja, hogy üzlei ügyekkel nem foglalkozik. És a gyerekek sem ütik bele az orrukat a szüleik dolgába. Ezért nem tud semmit Hatvanpusztáról.

Magabiztos képtelenség
– Én Rogán Antalt 28 éve ismerem. És Rogán Antalt nem úgy ismerem, mint aki bárki ellen is gyűlöletet akar kelteni. Mondja ezt arról az emberről, aki gyűlöletkeltő, lejárató és karaktergyilkos kampányok sorozatának szellemi és gyakorlati vezetője közel egy évtizede.

Tulajdonképpen az egész interjú ebben a szellemben zajlott. Nagyon hosszú volt és azon kívűl, hogy Szíjjártó remekül alkalmazza a válasz elkerülő taktikákat, nem tudtunk meg semmi érdemlegeset. Nem bánt meg semmit, hárított, a régi, megszokott kommunikációs paneleket használta.