Erő kontra hangerő
Sokan felismerték már, hogy dühítőnek és provokatívnak kell lenni, akkor
megszerezheted a közönség figyelmét. Van egy világ, ahol elég sokszor és hangosan
ismételgetni valamit ahhoz, hogy igaznak tűnjön. És van egy másik, a valóság, amiben élünk. Egyetlen precízen kivitelezett jobbcsapot átjárhatóságot tud teremteni a két világ között.
Jake Paul először a Vine appon szerzett népszerűséget. Nem az eszével, vagy a humorával irányította magára a figyelmet, hanem ráérzett, hogy hogyan kell a meghökkentésből és bosszantásból pénzt csinálni. Hőbörgött, eltúlzott, botrányos videókat készített. A törvény nem szabály, hanem akadály.
És amilyen a világ, ezeket érdemtelenül díjazta. Rengeteg követőt szerzett. A botrány remek valuta.
Amikor a Vine megszűnt, átköltözött a YouTube-ra. Ebben is ügyesebb volt, mint a többiek. Aztán idejében váltott. Rájött, hogy a bokszból több pénzt tud kicsiholni. Elkezdett mérkőzéseket vívni.
Tavaly az akkor 58 éves, valamikori világbajnok Mike Tyson ellen volt egy „bokszmeccse” ami inkább egy showműsor volt. A címe ez lehetne: Az egymásra vigyázó bébiszitterek. Nem ütlek ha te nem bántasz.
Mindenki eldöntheti, hogy érdemes-e ezért fizetni.
A most szombatra virradó éjjel Miamiban megrendezett boksz gálán az angol kétszeres világbajnok, Anthony Joshua volt Jake ellenfele. A mérkőzés előtt arról nyilatkozott, hogy amennyiben legyőzi Joshuát, akkor tulajdonképpen ő a világbajnok.
A ringben is pontosan azt csinálta, amihez értett. Provokált, bosszantott, felháborított.
De legalább felvette a kesztyűt – mondták a követői. Igen, de csak abban az értelemben, hogy a kezén volt. Egyébként a nyúlcipőt vette fel és futott ellenfele elől, amíg a tüdeje bírta.
Amikor már futni sem volt ereje, akkor térdre esett és átkarolta Joshua lábát,
hogy az meg se tudjon mozdulni. Nem tudom mit éreztek a rajongói, amikor látták
a bálványukat térden csúszkálni az ellenfele előtt.
A kezét már nem tudta nyújtogatni, de a nyelvét még igen. Meg akarta mutatni,
hogy vagány, és nem fél az ördögtől sem. De az ördögnek éppen máshol volt dolga,
Helyette Anthony Joshua próbálta felvázolni neki a celebség és a profi sport közötti különbséget.
Volt egy pillanat, amikor Jake szemében már látványosan ott volt a félelem és a kétségbeesés.
Joshua arcán mintha könnyű mosoly suhant volna át. Megvagy!
És a jobbcsapot, amely Jake állkapcsát két helyen is eltörte, elég meggyőző tudott lenni.
Meccs után Jake azt nyilatkozta, hogy ő így is nyert. És igaza is volt. Most is nagyot kaszált.
És mi is nyertünk. Láttuk, hogy hova vezet, ha összekeverik a valóságot a marketinggel,
és hogy a hangerő nem helyettesítheti a teljesítményt.
Persze azon sem csodálkoznék, ha minden előre le lett volna vajazva. Mi meg bedőltünk nekik.
Mint annyiszor.
Hozott is meg nem is
Orbán Viktor nagy kísérettel tért haza Washingtonból, és hozott is két ajándékot:
korlátlan orosz energiaimportot és amerikai pénzügyi védőpajzsot.
Amire itthon kicsomagolt, már egyik sem volt benne a bőröndjében.
A kormányfő szerint Magyarország a bezáródó szankciós ajtók mellett külön bejáratot kapott. Miközben Európa bezárná az orosz energiaimportot, ez a lehetőség nekünk korlátlanul maradna nyitva.
Ez jól hangzott – egészen addig, amíg meg nem kérdezték azokat is, akiknél a kulcs van.
Az uniós és amerikai válaszokból azonban gyorsan kiderült:
külön ajtó nincs, legfeljebb a régit használhatjuk és az is csak résnyire van nyitva.
A másik ígéret még nagyobb biztonságot sugallt:
ha baj van, Amerika ott áll majd a kasszánál, és fizeti a cechet.
Egy pénzügyi védőpajzs képe rajzolódott ki – kézrázásos ígéret formájában.
Az Egyesült Államok későbbi nyilatkozatai viszont egyértelművé tették:
védőpajzs helyett legfeljebb jó tanácsok állnak rendelkezésre, konkrét pénzügyi garanciák nélkül.
Nem először fordul elő, hogy egy külföldi út után a kormányzati kommunikáció sokkal több eredményről ad hírt, mint amennyit a tárgyalóasztalnál elértek.
A gond csak az, hogy energia- és pénzügyekben a valóság előbb-utóbb bekopogtat –
és azon nem segít semmilyen sajtótájékoztató.
A washingtoni út így végül nem áttörést hozott, hanem magyarázkodnivalót.
Az ígéretek gyorsabban repültek, mint a delegáció – megérkezniük azonban nem sikerült.
Jól van az úgy…
Eszterházy Péter Harmonia Cælestis c. könyvében ír egy valamikori nagymamáról, akinek számított az asztalra tett szalvéta iránya, hogy hogyan van behajtva a papír, miképp van a dobozka ragasztva, kasírozva. Fájdalmasan hiányzik környezetünkből az ember teremtette világ esztétikája. Amit nem lehet boltban kapni vagy a Temutól megrendelni. Tudunk róla, csak a mértékével nem vagyunk tisztában, hogy mekkora befolyással van a környezetünk és a közérzetünk az egészségünkre.
1997-ben adták át a Teve utcai rendőrpalotát. Akkortájt éppen a Visegrádi utcában laktam, minden nap rácsodálkoztam a modern, csupa üveg, csupa kellem épületre. Persze körbejártam, megszemléltem. Megrökönyödve láttam, hogy a fényes, szürke márványburkolatra gondos (gondatlan) kezek felragasztottak műanyag genothermbe bujtatott A4-es papírlapokat, rajtuk felirat nyíllal: Recepció, Ügyfélfogadás. Nem akartam hinni a szememnek. Volt hatmilliárd forint az építkezésre, de nem volt hatszázezer egy tisztességes eligazító rendszer kihelyezésére? Vagy csak valaki úgy gondolta, hogy jól van az úgy. Ezzel is ugyanúgy megtalálják a bejáratot, mint ha egy szépen tipografált, vésett tábla mutatná a helyes irányt.
Mindenki látott már amerikai filmekben eladásra meghirdetett házakat. A kerítés nélküli, gondosan lenyírt előkert füvére kiraknak egy jól megtervezett, fából készült, szépen kivitelezett táblát: FOR SALE. Nálunk ugyanez barna hullámkartonra piros filctollal felkanyarintott ákom-bákom betűk. Ebből is megtudják a népek, hogy eladó a ház nem? Akkor jól van az úgy. Mint ahogy az italbolt bejárata fölé is elég festékszóróval felfújni, hogy kocsma, ugyanúgy tudják a faluban, hogy itt lehet berúgni, mint ha egy míves cégér lengedezne az ajtó felett.
Vidéken járva be-be nézek udvarokba, kertekbe, egy-egy szép növény vagy újszerű kerti díszek után kutatva. De sajnos kerti szobrok, tavak, szépen nyírt sövények helyett sokfelé gazzal benőtt építőanyag halmokat, autógumit, szétesett ruhaszárítót és rozsdás ereszcsatornákat látok. Fehér kőoroszlánok őrzik a szeméthegyeket. Joggal vetődhet fel a kérdés: miért nem vitetik el? Miért nem csinálnak rendet?
A válasz ugyanolyan magától értetődő, mint maga kérdés feltevése. Egyrészt azért, mert nem dobunk ki semmit. Jó lesz az még valamire. Ahogy kidobjuk, egy hét múlva kelleni fog. A másik ok még fontosabb, 80-100 ezer forint körül mozog egy konténernyi szemét elszállítása. Ha tiszta, rendezett portákat szeretnénk látni szerte az országban akkor sokkal több ingyenesen, vagy megfizethető áron igénybe vehető hulladék lerakó hely létrehozására lenne szükség.
A jólvan az úgy hozzáállás könnyen fellelhető minden szinten az országban. Az ország vezetése nem sokra tartja az olyan felesleges úri huncutságokat, mint a tudomány, a kutatás, a filozófia, a művészetek, vagy az oktatás. Csak azt a részét tűri meg, amelyik a számukra valamilyen hasznot képes hajtani és akik megelégednek az asztalról lehullott morzsákkal.
Elég, ha a magyar „bubek”.
Ez egészen biztosan nincs így jól.
HUXIT
A brüsszeli szankciók tönkretesznek minket. Ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek. Állítsuk meg Brüsszelt. Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel. A magyargyűlölő Manfred Webert csak a harag vezérli.
Teljes erőből dübörög a Brüsszel ellenes propaganda gépezet, és minden erejével azon munkálkodik, hogy felkészítse a lakosságot arra, hogy kilépünk az Európai Unióból. És lám, nem rezeg a léc és nem olvad ki a biztosíték. Ha rákérdeznek a kormányfőnél, hogy tényleg ki akarja-e vezetni Magyarországot az Európai Unióból, akkor ezt tagadja. Nem kifelé akar menni, mondja, hanem befelé. El akarja foglalni. Üzentünk mi már hadat az Amerikai Egyesült Államoknak is a második világháború elején, úgy megijedtek, nem győztek pelenkát cserélni.
Sokkal több magyar ember utálja Brüsszelt, mint ahányan meg tudnák mondani, hogy tulajdonképpen melyik ország fővárosa. Nemcsak az éhség nagy úr, hanem a butaság is. Megfeddi a bagoly a verebet, hogy a mocsár, meg a korrupció, meg a nemzetgyilkos meg nem hagyják, hogy áthágjunk minden szabályt. Ja bocs, ezt nem ők mondják.
Az Európai Unió alapítói 1951-ben Franciaország, Németország (NSZK), Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg . Az eredetileg szén- és acél közösséget 1957-ben kiterjesztették az egész gazdaságra. 1973-ban csatlakozott Dánia, Írország és az Egyesült Királyság, később Görögország, Spanyolország és Portugália következett. Ma 27 tagállamban 450 millió EU-s állampolgár él. Erről a közösségről szeretne leválni és újra az orosz érdekszférához tartozni a magyar vezetés csak azért, hogy hatalmon maradhasson, és folytathassa a hamis, megtévesztésre és félelem keltésre alapozott politikáját és az eddig felhalmozott vagyon megmentését.
Micsoda örömünnep volt, amikor felvettek bennünket az Európai Unióba! A fejlett nyugat, a civilizáció, a jólét, a demokrácia világába. Ezt a világot szeretné lecserélni Orbán Bubek Viktor a hatalmi arrogancia, a parancsuralom, a diktatúrák és ablakon történő kiesések világára. Hagy hivatkozzak ennek a blognak a címére: szerintem elhagyta a józan esze. Hatvanpuszta szorozva százzal sem érheti meg, hogy valaki beáldozza az országot a hatalom és az egyéni boldogulás érdekében.
Pedig milyen egyszerűnek tűnik. Családi házban éljünk, vagy putriban? Központi fűtés legyen vagy elég nekünk a jószágok melege? A pult alól vegyük a banánt, vagy legyen a polcon is? Választhatunk vezetőt, feleséget, vallást szabadon, vagy mások mondják meg, hogy mit kell választanunk? És ha nekünk nem tetszik a választásuk, akkor várhatjuk lefüggönyözött fekete autó fékez a házunk előtt.
Ha ezt az eszement tervet hagyjuk megvalósítani, akkor ezerszeresen meg is érdemeljük!