Baráti látogatás
Kicsit szégyelltem magam, amikor láttam, hogy országunk vezető politikusai, a miniszterelnökkel az élen, sorban állnak Donald Trump asztalánál azért, hogy az amerikai elnök aláírjon nekik választási baseball sapkákat. Elképzelhetetlen, hogy megtette ugyanezt Angela Merkel vagy Tony Blair. A szervilizmus és a szuverenitás nem egy tőről fakad.
Az meg már tényleg röhejes volt, hogy Orbán Viktor, hazafelé a repülőgépen egy Donald Trump által aláírt üdvözlő kártyával büszkélkedett. Érted? Egy üdvözlő kártyával. Mint a gyerekek a Burger Kingben, amikor kapnak egy papír koronát és királynak képzelik magukat.
Kizárólag a pénteki Kossuth rádiós miniszterelnöki álinterjúkból tájékozódó ember nyilván hatalmas sikerként tekint a washingtoni találkozóra. A mi Vezérünk kiment és megmentett minket a katasztrófától. Rogánék megint kiváló propaganda munkát végeztek.
Amennyit a híradások részletesebb tanulmányozása és a miniszterelnöki ATV-s interjú után tudni lehet, nagyjából és egészéből ez történt:
Orbán telefonon beszélt Trumppal és elmondta, amit előzőleg kitaláltak, hogy azért kérünk mentességet a behozatali szankciók alól, mert nincs tengerünk, nincs kikötőnk, nem tudjuk máshonnan beszerezni a gázt meg az olajat, kizárólag csak az oroszoktól. Ez csak egy a rengeteg állítás közül, amiről jól tudják, hogy nem lehet ellenőrizni. Ha a horvátok azt mondják, hogy ők bizony tudnának elegendő olajat szállítani a magyaroknak, akkor erre a magyarok azt mondják, hogy ez nem igaz. Ha a Telex dokumentumokkal igazolja, hogy ők csak a bevételeik 10%-át fedezik külföldi pályázatok útján, akkor Orbán egyszerűen azt mondja, hogy ez nem igaz, mert Soros emberei. És punktum. Aki nem hiszi, járjon utána. Szóval beszélt a két elnök telefonon, elhangoztak az érveink, amit akkor úgy tűnt, az amerikai vezető akceptált. Egy interjúban védelmébe vette magyarországot, és elmondta, amit Orbántól hallott, a magyaroknak nincs tengerük, szorít a kényszer, drága, satöbbi. Aztán a Trump-Putyin találkozó elhalasztása után egyszer csak Trump hirtelen azt nyilatkozta, hogy kért az ő barátja mentességet, de nem kapta meg. Ezzel utat nyitott annak, hogy Orbán Washingtonban utazhasson, és nagy diadallal elintézze, hogy mégis kapjunk. Tiszta cirkusz. Ollé!!
Ami ezután történt, az meglehetősen ritka a diplomáciában.
Olyan megállapodások születtek – ha születtek – amikről nincs szerződés, nincs szándéknyilatkozat, nincs papír, csak mendemondák, amelyeket mindenki másképp értelmez. Még haza sem ért a magyar delegáció Amerikából, amikor ellentétes állítások láttak napvilágot. A nyugati sajtó fehérházi forrásokra hivatkozva megírta, hogy a magyarok 1 évre kaptak mentességet, a magyar miniszterelnök és a külügyminiszter viszont váltig ragaszkodott ahhoz, hogy időkorlát nélküli a mentesség. És amíg a magyar vezetés napokon keresztül görcsösen ragaszkodott a saját verziójához, álhíreket és félrevezetést kiáltott, addig pár nap alatt eljutottak oda, hogy az időkorlát nélküli megállapodás addig szól, ameddig Orbán a miniszterelnök. Mint egy csodalámpa. Világít is, meg minden kívánságodat teljesíti.
A Rónai Egonnal készített interjúban Orbán elmondta, hogy Trump egy kőkemény üzletember, vele nem lehet ravaszkodni. Rónai megkérdezte Orbánt, hogy mit kért Trump cserébe a mentességért. Semmit – hangzott a válasz. Tehát Trump a kőkemény üzletember, aki ingyen osztogat bármit. Annyira hihetetlen, hogy nem is lehet igaz. Az internetes híradások szerint nagyon sok milliárdba került nekünk ez a baráti látogatás.
Ha a gazdaságot tudná a kormány olyan szinten navigálni, mint a kommunikációt, már magunk mögött tudhatnánk Ausztriát.
Kérelem
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy tessen már egy kicsit jobban odafigyelni magára.
Most nem a testfelépítéséről van szó hogy fogyókúrázzon, vagy ilyesmi, ha egyszer jól megy sora, meg isteni a faszenes grillsütője, persze, hogy szeret jókat enni, ez minimum érthető. Az erőgépek és futópadok végképp nem az Ön világa.
Amikor a minap megérkezett Washingtonba, és fogadta Önt az amerikai elnök, a nemzetközi média kameráinak kereszttüzében Ön bennünket is képviselt, Magyarokat. És elképedve látták, hogy Ön egy olyan nadrágot visel, amelyiknek a szára legalább 30 centivel hosszabb, mint amennyit az Ön magassága indokol. Ennek megfelelően olyan trottyosra sikeredett, hogy nem lehet tudni melyik volt nagyobb, a megdöbbenés vagy a kacagás. Tényleg nincs senki, aki tudna varrni egy öltönyt az Ön méretére? Azt mondjuk kizárhatjuk, hogy nincs rá pénze. Akkor miért kell úgy megjelennie egy ország miniszterelnökeként a világ nyilvánossága előtt, mint egy böllér a keresztlánya lakodalmán?
És ha ez nem volna elég, van itt még pár dolog. Még mindig nem tudott attól a rettenetes szokásától megszabadulni, hogy apró nyelvmozdulatokkal nyalja a száját. A kígyók csinálják ezt, amikor élelmet vagy ellenséget keresnek. Ön e nélkül is könnyen talál ellenséget. Higgye el, hogy ez a csörgőkígyózás nem segíti az Önről alkotott pozitív imázs kialakulását.
Aztán ott van az, hogy nem tud mit kezdeni a holtidőkkel. Amikor várni kell, idegesen pakolászik, felveszi, leteszi, kinyitja, becsukja, ötször megigazítja, rángatja a nyakkendőjét, rendezgeti a zakóját, ahelyett, hogy ülne nyugodtan és várna.
Az pedig ugye nem lenne túl nagy elvárás ennyi politikában és nemzetközi diplomáciai színtéren eltöltött év után, hogy kezelni tudjon egy egyszerű tolmács gépet.
Üdvözlettel: Egykori híve, aki – Bródy János szavaival – még látta Önt őszintén beszélni.
Csúcstalálkozó
Nem mindenkit fogad az amerikai elnök. Az 1800-as években még bárki kérhetett személyes meghallgatást az USA első emberétől. Ez persze nem volt sokáig fenntartható, James A. Garfield, a huszadik amerikai elnök még fogadta Charles J. Guiteau-t egy audencián, aki nem sokkal ezután hátba lőtte.
Orbán Viktort Washingtonban fogadta az amerikai elnök. Mivel a Budapestre tervezett Trump-Putyin találkozó átmenetileg elmaradt, (nem is maradt el, nem is volt időpont, az eseményt a kormány úgy kommunikálta, ahogy általában szokta, elkent, ferdített, félremagyarázott). Gyorsan meg kellett hívni a magyar miniszterelnököt, a károkat enyhítendő.
Orbán Viktor Washingtoni látogatása az ő személyes sikere, az ország keveset profitál belőle.
Most persze el lehet ezt adni úgy, hogy Orbán kiment Washingtonba és elgereblyézte a dolgokat a barátjával. De közel sem így van.
Egy csúcstalálkozón a legritkább esetben születnek érdemi döntések. Minden, ami ott elhangzik és létrejön, az előre megtervezett és elfogadott megállapodások szerint történik. Az ilyen találkozók többnyire szimbolikusak, protokollárisak, kizárólag az előre elfogadott megállapodások formális lezárására szolgálnak. A külügyminisztériumok és nagykövetségek egyeztetik, miről lesz szó, és milyen eredményt várnak. A szakértők (diplomaták, jogászok, gazdasági tanácsadók) minden egyes kérdésről előre kidolgozzák a lehetséges alternatívákat. Bármilyen egyezményt akarnak kötni, a szöveget már szakértői szinten a találkozó előtt lezárják. Inkább a politikai színház, mint az alkudozások terepe egy csúcstalálkozó.
Úgyhogy ne gondolja senki, hogy a magyar miniszterelnök kirohant Amerikába és mindent elintézett. Amit intézett, az is nagyon sokba került. Aztán még el sem indultak hazafelé, amikor a megállapodás máris kétféle értelmezést kapott. Amerikai sajtóértesülések szerint egyetlen évre kaptunk mentességet az orosz energiahordozók szankciómentes vásárlására, a magyar delegáció szerint viszont nincs időkorlát. Valaki valamit nagyon félreértett. Pedig nem is Deutsch Tamás volt a tolmács.
Hamis hangok
Középiskolás koromban hegedűs voltam egy iskolai szimfonikus zenekarban. Próba közben a karmester álljt vezényelt és azt mondta egy fiúnak:
– Hamis a hangszered.
A fiú gyorsan helyreállította a a húrok hangjait és folytatódhatott a próba.
Nekünk nincs olyan fülünk, mint a karmesternek, de a nagyon hamis hangokat azért észrevesszük.
• A kormánypropaganda szerint a jobboldal békepárti, az ellenzék pedig háború párti. Ennél hamisabb akkord még nem csendült fel a zenetörténetben.
• Lehet választani. Vagy a nyugdíjasok kapnak nyugdíjat, vagy a pénz megy Ukrajnának a háborúba – mondja egy udvari nyalonc a televízióban. Ő is tudja, hogy az egész hamis, de meg bírja állni, hogy ne röhögje el magát, egyenesen néz bele a kamerába és próbál komolynak tűnni.
• Magyarország a béke szigete. Ahol három és fél éve háborús vészhelyzet van. Némi disszonanciát érzek.
• A Tisza párt megadóztatná a nyugdíjakat. Ezt zengi most teljes hangerővel a hatalmi propaganda. Ezt Simonovics András nyilatkozata alapján terjesztik, aki semmilyen tisztséget nem visel a Tisza pártban, sőt nem is tagja annak. Egy interjúban olyasmit mondott, hogy bizonyos körülmények között elképzelhető a legmagasabb nyugdíjak megadóztatása. Ezen ferdített egy jelentőset a Rogáni megtévesztő gépezet, ahol nincs jó vagy rossz, igaz vagy hamis, csak az van, hogy hasznos vagy haszontalan. Aztán gyorsan hozzá tették, hogy a 13. havi nyugdíjakat is elvenné a Tisza, és adót is emelnének.
G dúr helyett ne játszunk már D molt.
• Egy Fidesz szimpatizáns, amikor megkérdezték, hogy Trump megválasztása után miért nem lett egy nap alatt vége az orosz-ukrán háborúnak, ahogy azt Orbán is bezengte, azt válaszolta, hogy azt is mondjuk, hogy egy-kettőre felnőnek a gyerekek, de nem nőnek fel egy-kettőre, tehát így kell értelmezni.
A gond ezzel csak az, hogy az egy-kettőre a magyar nyelvben azt jelenti, hogy gyorsan, rövid idő alatt, az egy nap alatt viszont semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy egy nap alatt. Ezért kellett volna Trumpnak azt mondani, hogy ha ő lesz az elnök, akkor egy-kettőre véget vet a háborúnak. Bár az se lett volna igaz. Beethoven az nem Beatrice.
• A riporter megkérdezi az egyik békemenetes felvonulót, hogy nem zavarja-e, hogy irányítottak a nemzeti konzultáció kérdései. És ezt válaszolja:
– Fideszes vagyok nem agonizálok azon, hogy irányítottak-e a kérdések.
Remek hozzáállás. Nem a tényekkel kell foglalkozni és nem a valósággal, Fideszesnek kell lenni és csupa harmónia az élet.
Az olaj keletről jön
Azt leszögezhetjük, hogy a leválást az orosz energiahordozókról már réges-régen meg kellett volna kezdeni. De jó magyar szokás szerint az ország mindenkori vezetése a legkényelmesebb megoldást választotta. Azzal, hogy így kiszolgáltatottá válik a hazánk, nemigen foglalkoztak. (Az ország gázszükségletének 2023-ban a 80%-át, az olajszükségletének a 60-65 %-át szereztük be az oroszoktól.) A magyar energiarendszer szerkezetileg orosz orientációjú. (Barátság kőolajvezeték, Török áramlat földgáz, Paksi Atomerőmű.) Ráadásul a magyar kőolajfinomítók technológiája is elsősorban az orosz paraméterekre van optimalizálva – ez fontos műszaki korlát. Szóval lenne feladat bőven, talán éppen ezeket akarták megúszni az aktuális vezetők.
Viszont: Magyarország össze van kötve Ausztriával, Szlovákiával, Romániával és Horvátországgal gázvezetékekkel. Horvátországon keresztül az LNG-terminál révén akár teljes éves magyar igény is pótolható lenne — ha megfizetjük. De mi inkább fizetünk napi egymillió Eurót, mert nem tartjuk be a saját közösségünk szabályait.
Tehát a fizikai hozzáférés biztosított, a probléma inkább ár és politikai döntés kérdése.
Az EU külön alapokat hozott létre az orosz energiafüggő országoknak. Lengyelország, Csehország és a balti országok például óriási uniós támogatásból építik ki az LNG és megújuló kapacitásaikat. Magyarország is hozzáférhetne ezekhez — ha politikailag együttműködne. De most éppen az oroszokkal működünk együtt.
Azt, hogy szabad utat kaptunk az amerikaiaktól az orosz olaj szankció mentes behozatalára, a kormánypárt sikerként adja el. Trump lendített egy nagyot Orbánék választási szekerén. De hogy az országnak is származna ebből haszna, az már közel sem olyan biztos. Rövid távon jelenthet előnyöket, de hosszú távon nem jövünk ki jól belőle. Marad, ami volt, orosz függőség, még jobban lelassul a leválási folyamat, marad a régi energia struktúra. Ha lemaradunk az energia átmenetben, később ezért nagyon nagy árat kell majd fizetni. Ráadásul még jobban elveszítjük a vezető EU-s országok bizalmát, tovább csökkennek a támogatások. De sebaj, amit nem ad oda az EU ingyen, azt majd odaadja Amerika kamatos kamattal. Már ha adja.