Összeesküvés elmélet
– Mennyien vagyunk?
– Most lépjük át a hét milliárdot! És néhány éven beül lesz az kilenc is.
A két férfi kibámult a hatalmas üvegablakokon át a felhőkarcolókra.
– Kilenc milliárd? Ne hülyéskedj! Hogyan fogunk kilenc milliárd embert eltartani?
– Hogyhogy hogy? Sehogy! Tudod nagyon jól, hogy sehogy. Nincs elég víz, se elég termőföld, se elég fa, se elég…
– Hagyjuk ezt! Én is tudom, hogy mi nincs. Azt mondd, hogy mit csináljunk ?
Az alacsonyabb vállat vont és megigazította vagyonokat érő mandzsettagombját.
– Amit kell. A világ felének továbbra sem adunk tiszta vizet. Ahol mégis van egy kevés, ott azt mondjuk, hogy fertőtleníteni kell és beleszórunk valamit. Ahol bőven van víz, ott, a kipufogógázra kell rámenni. Az is sokat lendít a dolgokon, hogy azt esznek, isznak, amit mi adunk nekik. Észre sem veszik, napról napra szűkebb az érrendszerük. Ezzel a módszerrel még a kritikus határérték alatt tudjuk tartani az átlag életkort.
– A legolcsóbb, ha maguk végzik a feladatot nem?
– Természetesen!
A régi módszerek manapság jobban működnek, mint valaha: egy kis vallás, egy kis etnikai hovatartozás és legyilkolják egymást. Képesek azon egymásnak esni, hogy ki melyik csapatnak drukkol. Ideális!
– Aztán itt vannak a politikai pártok, akik fűt-fát ígérgetnek, aztán pont az ellenkezőjét csinálják. Ezzel is tömegeket tudunk kikészíteni.
– Az emócióban rejlő lehetőségek is határtalanok! Szeretni akarnak és azt akarják, hogy szeressék őket. Volt idő, hogy hellyel közzel sikerült is nekik, apu dolgozott, anyu gyereket nevelt, nagy család, nagy kohézió, valamit tényleg tennünk kellett. Elindítottuk a feminista mozgalmakat, jöjjön az emancipáció! A nők már nem mosogatnak, hanem sziklát másznak és magányosan sírdogálnak karácsonykor. A férfiak meg bejárónőt keresgélnek a hormonháztartásukba. Így aztán mindannyian boldogtalanok, fizikailag is idő előtt tönkre mennek, akarom mondani még pont időben, nem kell nyugdíjat fizetni nekik.
– A megfelelő eszközöket kell megtalálnunk! Itt van például az autó. Imádják!
Elintéztük, hogy mindenki kaphasson jogosítványt, még azok is, akik saját bevallásuk szerint is teljesen alkalmatlanok a vezetésre. A haladás megengedett sebességét – a biztonságosabb közlekedésre hivatkozva – vég nélkül csökkentjük. Röhögnöm kell, amikor látom, hogy harminccal poroszkálnak a kétszáz lóerős kocsikkal! Az üzemanyagok árát pedig folyamatosan növeljük. Ezzel a pofon egyszerű módszerrel is milliók idegrendszerét tudjuk tönkretenni. Kicsit megfejeltük azzal, hogy minden kereszteződésbe lámpákat telepítettünk és szinte kivétel nélkül mindegyiknél meg kell állni. Ezzel is szépen keresünk, sokkal több üzemanyag fogy és garantáltan nem marad ép idegszál. Mehetnének persze hidrogénnel, vagy elektromos meghajtással, de ezt az olaj lobbi nem engedi. Ölnek, ha kell.
– Egy másik hatásos módszer a várakoztatás. Utálnak várakozni, így aztán jól megvárakoztatjuk őket ahol csak lehet. Volt idő, hogy éveket vártak egy kocsira, telefonra. Ma már ezt sajnos nem tudjuk tartani, de ott vannak nekünk az ügyintézési határidők, hivatalok, posták, orvosi rendelők, bevásárló központok, piros lámpák, menetrendek, országhatárok. Egyfolytában várakoznak és közben eszi őket az ideg. Várják a szebb jövőt, amikor majd nem kell várni.
– Nem csak autózni szeretnek, hanem beszélni is!
– Hála az Úrnak, imádnak trécselni. Csináltunk nekik mobil telefont, szarba se kerül az előállítása és aranyért adjuk, mégis képesek évente lecserélni. Ez az egyik legjobb bevételünk. Akinek nincs újabb és újabb készülékre pénze, annak oda adjuk ingyen, és ezer évig fizettetjük vele a havidíjakat úgy, hogy közben naponta pépesre sugarazzák vele a saját agyukat. Nagyon praktikus.
– A dohányzást is szigorúbban kellene tiltani! Minél jobban tiltjuk, annál dacosabban szívják. Így számolatlanul dől a pénzt, és a hatvanat is alig érik meg.
– Piálni is szeretnek!
– Naná! Ki lehet ezt józanul bírni?
– Kapnak tablettás bort meg főzhetnek maguknak házi pálinkát. Nem kell beavatkoznunk, önjáró a dolog.
– A baj az, hogy mi hiába teszünk meg mindent, ezek szívóskodnak. Ragaszkodnak a kis nyomoronc életükhöz. Elkezdtek edzésre járni, meg kocognak, meg nyúltápot esznek. Igaz, hogy azt is mérgezzük, de már immunisak. Fölmennek a hegytetőre, de rosszul vannak a friss levegőtől és beállnak a turista busz mögé kipufogó gázt szívni. Lassan agyon verni sem lehet őket.
– Velünk nem szórakozhatnak! Ami megmaradt fa, azt kivágjuk, kíváncsi vagyok mit szívnak majd levegő helyett?
– Az azért nekünk is gondot jelenthet!
– Mit gondolsz miért ölünk dollár milliárdokat a Mars programba te kis butus?
Boksz sirató
Muhammad Ali és Joe Frazier meccsét 1974. január 28-án játszották és még 2005-ben is ki volt plakátolva a helyszínen a Madison Square Gardenben. Joe Luis, a Barna Bombázó még a legelvakultabb KKK tagoknak is fejtörést okozott: utálni kellett, mert fekete, és egyben imádni, mert istenáldotta tehetség, aki legyőzte a nácik által propaganda célokra felhasznált Max Schmelinget. Ilyen fontos volt akkoriban a boksz. Felejthetetlen bajnokok sora szerettette meg a sportot a siheder néppel, akikben túltengett a tesztoszteron és ki tudja hány kacskaringós út vezetett a börtön helyett a ringbe, a dicsőség felé.
Ma máshogy van.
Van ugyan bokszklub, ring, meg minden ami kell, de már nem a versenyző a legfontosabb tényező, hanem a promóter. Tudod ki ő? A promóter egy zseni! Szervez neked meccseket, és olyan ügyes, hogy mindig olyan ellenfeleket talál neked, aki attól is hanyatt esik, ha az edződ legyez téged egy törölközővel a sarokban. Ha egyszer sem találod el, akkor is elfekszik a harmadik menetben. A promóter ebbe még nem sokat feccöl, lemegy a kocsmába, kinéz valami tetkós hájtömeget, ígér neki száz dollárt és megvan az ellenfeled. A zsenialitása ott izmosodik, hogy össze tud csődíteni sok ezer embert, akik fizetnek azért, hogy nézzenek téged meg a hájtömeget, ahogy bohóckodtok. Rászánják a szabadidejüket, a szombat estéjüket a semmire. Ráadásul a promóter még különféle TV társaságoknak is el tudja adni a közvetítés jogát – mondtam, hogy egy zseni – így akár milliók nézhetik a semmit. Ezt hívják felhozó meccsnek. Én is leigazolt, alapító tagja vagyok annak a Tulok Sportkörnek, ahol a kötelezően agylágyult tagok hajlandók éjjel fél háromkor a TV előtt ülni, hátha kifognak valami nézhető bokszot. Néha egy-egy Manny Pacquiao vagy Amir Khan tartja bennünk a lelket, de többnyire Klicskókat látunk, akik Klicskosan küzdenek: bal, bal, bal, bal, bal-jobb, átölel, bal, bal, bal, szünet. Vagy ott van egy másik – nem sportoló, sportölő – két és fél méter magas Gólem keletről, csipetnyi Godzilla betütéssel , akit baseball ütővel sem tudnak megverni, mert elveszi tőlük és kipiszkálja vele a fogát.
Divat manapság az *agár a ringben* nevű, taktikásnak csúfolt harcmodor is. Ezt a sportriporterek (főleg az Eurosport Horváth Ferije) előszeretettel hívják briliáns védekezésnek. A ravasz bokszoló egész mérkőzés alatt egyes egyedül arra koncentrál, hogy az ellenfele ne kerülhessen másfél méternél közelebb hozzá. Nem elhajol az ütések elöl, hanem elfut. És most jön a – szó szerint – utolérhetetlenül nagy ötlet: időnként beugrik az általa demilitarizált övezetbe és bokszkesztyűn üti ellenfelét. Vagy könyéken. Nagy ritkán fejen. Aztán futás! Ezt megcsinálja menetenként kétszer. A pontozóknak pontozniuk kell, ő ugye ütést nem kapott, mert nem érték utol, ő viszont néhányat odasózott, tehát övé a menet. *Nem tudja lezárni az útját * mondja Ferkó és nem jön rá, hogy kordonnal sem lehetne körbekeríteni, mert az ipse átugorja és elszalad. Tüdeje az van, oda-vissza futja a Maratont! Így is lehet ma bokszmeccset, bajnoki címet nyerni. És mivel a boksz-szakma mindezeket hagyja, bátorítja, a sportolók egyre pofátlanabbak. Szerintem pedig aki futóversenyt rendez a ringben, attól menetenként le kellene vonni egy pontot. Aki futásban jó, menjen atletizálni. Aki jól csűri-csavarja, az legyen inkább ügyvéd. Nem kényszerít senki, otthon is maradhatsz. De ha kesztyűt húzol és kiállsz, akkor küzdjél bakter, ne szaladj el!
A versenyzők is hozzáteszik a firnyákságaikat a sportág lezüllesztéséhez. Amikor valaki halálosan elfárad és úgy érzi nem fogja talpon kibírni a következő menetet, akkor elkezdi kamatoztatni az amatőr színiiskolában tanultakat. Amikor az ellenfele kicsit mélyebbre üt, vagy összekoccan a fejük, akkor összeesik, levegő után kapkod és eljátssza az agyhalált. Ugyanilyen jó az *ÁLLJ* után bekapott ütés. Ha az ellenfél mafla és még besuhint egyet *ÁLLJ* után, fájdalmas arccal elterülsz, percekig meg se mozdulsz és ellenfeledet diszkvalifikálják. Mit mondasz? Hogy az egész sportot nem erre találták ki? Hogy itt állítólag küzdelem folyik, arcomba be – arcodba be, győzzön a jobb? Birkabácsi te! Puha még a fejecske teteje? Kit érdekel a küzdelem meg az ilyen faszságok? Virítsd a lóvét! Ez az, ami számít!! Győztes van meg vesztes. Lehet, hogy húsz év múlva úgy szól majd valamelyik visszaemlékezés, hogy *vitatható körülmények között szerzett XY bajnoki címet* de ez kit érdekel? Te nyertél és vitted a bajnoki övet meg a ZSÉT!
Végül nézzünk pár sokatmondó bokszoló becenevet:
Bostoni Terror (Sam Langford), Barna Bombázó (Joe Luis), Hóhér (Bernard Hopkins), Tigris (Dariusz Michalczewski), Herceg (Naseem Hamed), Panamai Hurrikán (Roberto Duran), a Keleti Szörny (Valujev).
Madár. (Madár)
Vadkelet
K.J. 23 évesen költözött egy 34 négyzetméteres kulipintyóba, ami egy százötven négyszögöles telek közepén állt.
Kicsit szűkös, kicsit dohos, de az első saját otthon! Óriási volt az öröme.
Hat hónap csinosítgatás, rendezgetés után lelketlen emberek fényes nappal kirámolták az egész házat. Épp, hogy a bútorok megmaradtak. A kiérkező rendőrök megkérdezték, hogy van-e riasztó.
Nincs, arra már nem futotta.
Aki csóró, az ne lakjon családi házban – ezt a helyszínelő tiszt jegyezte meg pofátlanul.
A környezetemben az utóbbi két évben a következők történtek:
J.Zs. munkahelyén valakik lángvágóval kinyitották a páncélszekrényt, ami nem volt könnyű feladat, igazi, békebeli mackó volt, vastag páncélzattal, sóderszigeteléssel, egyebekkel. Két hétig olyan füstszag volt az irodákban, hogy besárgultak a fikuszok. A fickók gondolom nagyokat káromkodtak, amikor megszámolták a lét: zsákmányoltak vagy 30 ezer forintot. Nagy maci, kicsi málna. Rablás ide, rablás oda, tudtunk nevetni.
Ugyaninnen valaki az egyik íróasztalról elemelt egy sluszkulcsot és a rajta lévő márkajelzés alapján elvitte a parkolóból az autót.
A saját autómra valaki hosszú ideig rájárt, amit bennehagytam azt elvitte. Egy jó kis rádiómagnó és egy komplett barkácsfelszerelés volt az első zsákmánya, később minden olyat beletettem, ami már nem kellett: Rakéta porszívót, törött teniszütőt, lyukas zoknit, miegyebet. Ezeket is elvitte.
A nyáron az unokatestvérem édesanyjának balatoni nyaralóját fosztották ki fényes nappal, azalatt a kettő óra alatt, amíg ők a vendégeikkel lementek a partra.
Három hete a kollegám, egy hete a Kedvesem autóját lopták el. Hogy kinek kellhetett egy szervo nélküli hatéves Fiat, el nem tudom képzelni. Ha már valaki kockáztat, vajon miért nem egy olyan autót lop, ami ér is valamit? Remélem izomlázat kap, amikor tekeri a kormányt.
Mit gondoltok hányszor lett meg a tettes? Természetesen egyszer sem. Hát nem egyszerűbb elszállítani Suzukis Józsibácsi kisautóját, nézegetni az izzókészletet, meg vizslatni, hogy nem járt-e le a semmit nem igazoló zöldkártya, amit néhány összegyűrt bankó ellenében úgy adnak ki, hogy rá se néznek az autóra?
Reggel ellopták a bejárattól azt a fém megállító táblát, amire a szolgáltatásaimat írtam ki. Nincs pénzem arra, hogy százezrekért hirdessek a lapokban vagy a közterületen, ezért választottam ezt a viszonylag kevesebbe kerülő módszert.
Úgy látszik valakinek még táblára se volt pénze.
Rács
Aranka már figyelte egy ideje, hogy a vele szemközt lakók mindig magukra zárják a folyosói vasrácsot. Épp csak addig nyitják ki, amíg bemennek a lakásba, aztán zárják is vissza, éjjelre még kulcsra is. Persze nem volt ebben semmi meglepő, a házban többször volt már betörés. Rossz nyelvek szerint főleg azóta, hogy egy roma család költözött a harmadikra, akkortól hirtelen két lakásba is bementek éjjel fosztogatni, meg a bicikli tárolóból is eltűnt az összes bicikli. A rendőrők ki is mentek, és mindenki szeme láttára bilicsben vitték el az új lakók egyikét, de már másnap a kapu alatt röhicsgélt a haverjaival, az energia ital fém dobozát összegyűrték és belegyömöszölték az újságtartóba. Szóval Aranka megfigyelte, hogy amikor a szembeszomszéd megy valahová, akkor először kilép a folyosóra, a rácsot gondosan bezárja maga után, azán a rács résein még hosszan búcsúzik a feleségétől. Súgnak-búgnak, csókolóznak. Arra gondolt, hogy Béla, az ő ura bezzeg soha nem így megy el otthonról, hanem egy „na én mentem” jellegű részletes tájékoztatót követően becsapja maga után, pereg a vakolat. Egy szelídebb szerda délutánon aztán szóvá tette az urának, hogy lám-lám azok bezzeg úgy, mi meg mindig így, és hogy vajon miért kell ennek így lennie? Béla csodálkozva nézett egy pár pillanatig, aztán azt mondta, hogy nekünk nincs is rács az ajtónkon. Aranka ezzel nem tudott vitatkozni, a tények makacs dolgok. Megfordult és szó nélkül bement a kisszobába. Elhatározta, hogy a jövő héten mindenképp kerít egy lakatost.
Egyenjogúság
Klári néni a letűnt idők gyermeke. Világ életében kiszolgálta a férjét. Reggelente tiszta inggel, esténként meleg, ízes levessel kényeztette. Karcsi bácsi meg fúrt-faragott, betonozott, kertet ásott. Kialakult ez az évek során. Senki nem fedezhette fel még a nyomát sem annak, hogy Klári mama boldogtalan lett volna e miatt.
Zsanett
Ült otthon Zsanett a babzsák fotelon, lábán könnyű mamusz, olvasgatott valami képes újságot, majd elunta. Kicsit TV-zett, azt is elunta, felállt, felöltözött és bement a kerületi kapitányságra és feljelentett találomra öt rendőrt, hogy azok megerőszakolták.
BKV
A BKV-nál rájöttek, hogy ha az ellenőrök fordulnak 180 fokot, és a kijövő forgalom helyett a bemenőt ellenőrzik, vagyis eleve meggátolják az ellenszolgáltatás nélküli utazást, akkor sokkal több a bevétel.
Szondázás
Amikor már minden sofőr megfújta a világ összes szondáját, vezetés előtt és közben se szeszt, se energiaitalt, se misebort nem ivott senki évek óta, akkor majd kiderül, hogy nem azért halunk feszt az utakon, mert iszunk mint a gödény, hanem inkább azért, mert az egysávos, kátyukkal szabdalt utak tele vannak rossz műszaki állapotú autókat nagyon rosszul vezető, legbelső sávban döcögő autósokkal, akiknek mindig sikerül idegileg kiborítaniuk a többieket, és akkor kezdődik a kanyarban előzgetés, nyomulás, sebesség túllépés, miegyebek. Ezt mindenki tudja, csak azok nem, akik a megoldást kizárólag a forgalom lassításában és az alkohol teljes tilalmában látják.Viszont ők döntenek. Pech.