A mindent elmondó hallgatás
Németh Balázs Fideszes képviselő már másodszor ment házhoz a pofonért – és ha már annyira kérte, Tanács Zoltán Tudományos és Technológiai miniszter apai szelídséggel meg is adta neki. Németh először irodalmi tájékozatlanságáról tett tanúbizonyságot, amikor egy influenszer által megemlített leesett farkú Füles meséjébe valami perverz történetet látott bele, mert nem olvasta Vilne Micimackóját. Látni kell Németh arcát, amikor a miniszter – mint okos szülő a hülye gyerekének – elmagyarázza neki, hogy miről is szól a történet.
De Némethet nem olyan fából faragták, hogy ilyesmi elvegye a kedvét az ostobaság versenyen történő részvételtől. A következő országgyűlési napon ismét szót kért, és sorolta Magyar Péter kormányának első 50 napjával kapcsolatos kritikáját. Hogy önkényuralmat építenek ki, a politikai ellenfeleiket kiiktatják, létre akarják hozni az újkori ÁVH-t meg ilyen badarságokat.
Pechjére megint Tanács Zoltán válaszolt neki, aki azzal kezdte a mondandóját, hogy válaszának első részében azokra a mondatokra szeretne reagálni, amelyben nem voltak hazugságok, csúsztatások és sületlenségek.
Aztán tíz másodpercig hallgatott. Ennél frappánsabb hallgatást még nem hallott az Országgyűlés.
Elismerésre méltó az a nyugodtság és higgadtság, amivel Tanács Zoltán megválaszolja Németh Balázs hülyeségeit. Igaz, ő egy nemzetközileg elismert cég csúcsvezetője volt 20 éven keresztül, míg Németh a köztévében olvasta fel, amit a kezébe nyomtak. Szemrebbenés és megállás nélkül hazudott és hazudott. Most is ezt teszi, csak most leesett – az álla.
Látlelet
Derűs eseményre került sor az egyik legutóbbi parlamenti ülésen. Pócs János Fideszes képviselő a telefonjával videóra rögzítette az ülés eseményeit. Magyar Péter ezt szóvá tette, erre Pócs úgy reagált, hogy ő nem videózott, csak a telefontokját nézegette.
Az esetnek nincs semmi jelentősége, inkább szánalmas volt, ahogy Pócs rohangált az ülésteremben, mutogatva az üres telefontokját, hogy ő bizony csak ezt nézegette és semmi videó.
Pócs is pontosan tudja, hogy a parlamenti ülést legalább egy tucat kamera rögzíti. A felvételeken kristály tisztán látszik, hogy működik a kamera vakuja. Az is, hogy világít a telefon képernyője.
Nincs semmi értelme, nincs semmi következménye, de Pócs kapásból hazudik egy akkorát, hogy nem látni a tetejét. Abszolút szürreális amit állít. Büszkén vigyorog hozzá. Ügyesnek gondolja magát. A legszomorúbb az, hogy nem elszigetelt esetről van szó, a Fidesz teljes kommunikációjára jellemző gyakorlat volt ez eddig is.
Mindenki tegye amit tenni kell és minden úgy lesz, ahogy lenni kell
A Fiesz szerint Magyar Péterék idegen érdekek mentén fognak politizálni és odavetik az országot Brüsszel, a multinacionális cégek és a Sorosisták karmai közé.
Évtizedekig vágyakoztunk arra, hogy egyszer majd mi is a civilizált, jóléti társadalmakhoz fogunk tartozni. Megénekeltük dalokban, megírtuk vesekben, mertünk álmodni, ha nem is nagyot, de megindította a szíveket amikor a vén Európáról szólt a dal.
És láss csodát, 2004. május elsején teljesült az álom. az Európai Unió teljes jogú tagállama lettünk. Boldog emberek lepték el az utcákat. Ünnepeltünk. Éreztük, hogy most olyasvalami következik, amitől szebb lehet az életünk. Útlevél és vámellenőrzés nélkül utaztunk. Munkát vállaltunk külföldön. Megynyitottak a világszerte kedvelt gyorséttermek és bevásárló központok. Egyszerű ember számára felfoghatatlan összegű ajándék pénzek kezdtek beáramlani az országba, megadva az esélyt a felzárkózásra. Cserébe annyit kértek, hogy tartsuk be az Unió szabályait. Ezekben a szabályokban semmi nem volt, ami káros lett volna Magyarország számára. Az, hogy a költségvetési hiány ne lépje túl a GDP 3%-át, vagy az, hogy az államadósság nem lehet több, mint a GDP 60%-a, az nem megszorítás, hanem egy racionális gazdasági elvárás. Egy átlagos család se költsön többet annál, mint amennyit megkeres. Az is teljességgel elfogadható, hogy az Unió Alapjogi Chartája garantálja az emberi méltóságot, a szabadságot és a demokráciát.
Ezekre az elvárásokra adta ki az Orbán kormány azt a jelszót, hogy ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek. Merthogy az államháztartás hiánya akkorra már 4,7% volt a 3 helyett az államadósság pedig 60 helyett 78%. Ráadásul jogállami problémák is felmerültek: veszélybe került az igazságszolgáltatás függetlensége, ellehetetlenítették a civil szervezeteket, verseny nélküli közbeszerzésekkel lettek milliárdosok Orbán rokonai, iskolatársa, politikai elvbarátai, a közmédia a kormány propaganda eszközévé silányult, minden beborított a korrupció. Ezt az Európai Unió nem nézhette tétlenül, büntető intézkedéseket foganatosított. Attól kezdve Orbánék szemében „Brüsszel” ellenséggé vált és ezt – sok százmilliárd közpénz forintból – megpróbálták elhitetni a magyar emberekkel is.
Ha gyerekkorod óta arról álmodozol, hogy egyszer majd a válogatottban fogsz focizni, és ez sikerül is, akkor nem teheted meg, hogy a szuverenitásodra hivatkozva nem futsz, amikor a kapitány futást vezényel. Nem te döntöd el, hogy mikor van edzés és azon mit kell csinálni. Nem te mondod meg, hogy melyik poszton fogsz játszani. Nem plakátolod tele az öltözőt azzal, hogy az edző mekkora egy lúzer. Te azt csinálod, hogy teljes erőddel és szíveddel hajtasz a válogatott sikeréért.
Heti szemezgető
A Fidesz szerint nem oké a korábbi kormányra mutogatni a vasút problémái miatt.
Mi például 10 évig hallgattuk azt a Fidesztől, hogy „az elmúlt 8 év”. Az oké volt.
444.hu: Amerika lövi Iránt, Izrael lövi Libanont.
A tűzszünet alatt a Béketanács tagjai önvédelmi bombázást foganatosítanak.
Dinamikusan lépked a volt miniszterelnök, szélesen mosolyog, szerencsére nem veszett el. Minden reggel fél 8-kor bemegy a munkahelyére és dolgozik. Demonstrálja, hogy mi se történt, de ha történt is, őt ugyan nem érdekli. Mit számít, hogy az ember miniszterelnök vagy parlamenti képviselő. Ja, még az sem. Persze igen, tegnap még körülötte forgott a világ, most meg forog vele. Oda a státusz és nem kevésbé az identitás. Az eddigi talpnyalók villámgyorsan eltűnnek. Aki még odajön, az sem úgy köszön már, mint eddig. Neki nem igaza van, hanem igaza lesz. Ez is összedőlt. Minden összedőlt. De erősnek kell látszani, a politikában a gyengeség sohasem kifizetődő. Aztán este, amikor lefekszik, nem lehet tudni meddig hallgatja ébren, hogy milyen az éjszaka csendeje.
Orbán Viktor: Magyarországon nincsen semmilyen migránstábor, migráns sincs, mert az emberek népszavazással eldöntötték, hogy nem lehet.
2016. októberében volt ugyan egy népszavazás, amelynek témája a betelepítés megakadályozása volt, de az a szavazás érvénytelen volt, mert a részvétel nem érte el a szükséges 50%-ot. Erre hivatkozik a volt kormányfő, mint ha az a szavazás bármire is kötelező érvényű lenne. A migráns tábor felállítását egyébként sem gondolták komolyan, csak taktikáztak.
Para Kovács Imre (HVG): A magát következetesen, de tévesen nemzetinek nevező oldal megújulása amúgy is akadozik, és leginkább egy lefejezett csirke ámokfutására emlékeztet a gangon, mivel minden jelenlévő tisztában van azzal, hogy ebből nem megújulás lesz, hanem húsleves – bár kétségtelenül gazdagon.
Orbán a vereség okairól: Soros-világ + Brüsszel + ukránok + multinacionális cégek = vereség.
Vagy inkább: a valóság tudatos és folyamatos átkeretezése + irgalmatlan mennyiségű közpénz vesztette el közpénz jellegét + a választópolgárok komplett hülyének tekintése + dölyf és arrogancia érdemtelenül szerzett hatalmas vagyonokkal = vereség
Nem túl körömrágósra sikeredett a Fidesz tisztújító Kongresszusa. A pártvezetői posztra egy, azaz egyetlen jelölt volt. Választhattak. Mint az MSZMP idejében. Így aztán megválasztották azt az embert, aki a Fidesz kétharmadból Tisza kétharmadot csinált. Ezúton is gratulálunk és köszönjük!
Legyen Ön is milliárdos
Ha valaki hirdetni akar valamelyik televíziós csatornán, vagy egyéb médiumokban, akkor lekéri azokat az adatokat, amelyek segítenek eldönteni, hogy az adott platformon megéri-e hirdetni. Percre pontos adatokat lehet kapni arról, hogy ki nézi, mikor nézi, hányan nézik, hallgatják, hány évesek, megfelelnek-e a célcsoportnak.
Persze olyan is van, hogy a hirdetőt nem érdekli semmilyen adat. Akkor is százmilliókért hirdet havonta egy médiumban, ha fogalma sincs a látogatottságról, a korosztályról, tulajdonképpen semmiről.
Tehát. Kerítesz egy operátort, aki valamelyest ért a WordPress programhoz és megbízod, hogy szedjen össze híreket innen-onnan, amit talál a neten, aztán azokat tegye fel egy weboldalra. Ezek a hírek. Szerkesztőség nincs, újságírók nincsenek, operátor van, aki összeollózza a „híreket”.
És ha a férjed, rokonod, szomszédod, iskolatársad valamelyik minisztériumban magas pozíciót tölt be, kvázi rendelkezik valamelyest a közös kassza kulcsával, akkor megkéred, hogy hirdessen a te weboldaladon és ne nagyon vizsgálgassa a költségeket, annyi pénz veszítse el közpénz jellegét, hogy megszámolni se lehessen.
Az is egy lehetőség, hogy a férjed a külügyminiszter, és valamely szerencsés csillagállás folytán úgy tudsz keresni évente 500 milliót (ami havi 41,6 Millió Forint, több mint 17 évi nyugdíjam, egyetlen hónap alatt!!!!), hogy se weblapra, se e-mail címre nincs szükséged.
Ha pedig miniszter vagy és szemmel láthatóan sokkal többet költesz, mint amennyit keresel, akkor legyél feltaláló. Ha ügyes vagy, hivatalosan is többet kereshetsz, mint az összes kollégád együttvéve.
Minden törvényes, minden szabályos csak rohadtul irritáltó.
Csapatok
Nyafognak nagyon. Szidják a Facebookot, most a Facebook a fertő meg a pokol kapuja. Fáj nekik, hogy a digitális térben sehol sem voltak. Hogy is lehettek volna?
A kormányváltásért dolgozó újságírói csapatban tevékenykedett többek között: Kovács Zoltán, Váncsa István, Székely János, Darvasi László, Grecsó Krisztián (ÉS), Tóta W. Árpád, Para Kovács Imre, (HVG), Új Péter, Bede Márton, Ács Dániel (444), Dull Szabolcs, Fábián Tamás (Telex), Pethő András (Direkt 36).
A (volt) kormányoldalon: Bayer Zsolt, Gajdos Ottó, (Hír TV), Bencsik András, (Magyar Demokrata), Huth Gergely (Pesti Srácok), Apáti Bence (Megafon).
Mint a Barcelona – Mezőmegyer SE. Így tényleg nem lehet nyerni.
Mondjuk a Gajdics biztos tudna olyat írni, mint a Tóta, csak neki a Facebook-ját megbuzerálták.