Hozott is meg nem is
Orbán Viktor nagy kísérettel tért haza Washingtonból, és hozott is két ajándékot:
korlátlan orosz energiaimportot és amerikai pénzügyi védőpajzsot.
Amire itthon kicsomagolt, már egyik sem volt benne a bőröndjében.
A kormányfő szerint Magyarország a bezáródó szankciós ajtók mellett külön bejáratot kapott. Miközben Európa bezárná az orosz energiaimportot, ez a lehetőség nekünk korlátlanul maradna nyitva.
Ez jól hangzott – egészen addig, amíg meg nem kérdezték azokat is, akiknél a kulcs van.
Az uniós és amerikai válaszokból azonban gyorsan kiderült:
külön ajtó nincs, legfeljebb a régit használhatjuk és az is csak résnyire van nyitva.
A másik ígéret még nagyobb biztonságot sugallt:
ha baj van, Amerika ott áll majd a kasszánál, és fizeti a cechet.
Egy pénzügyi védőpajzs képe rajzolódott ki – kézrázásos ígéret formájában.
Az Egyesült Államok későbbi nyilatkozatai viszont egyértelművé tették:
védőpajzs helyett legfeljebb jó tanácsok állnak rendelkezésre, konkrét pénzügyi garanciák nélkül.
Nem először fordul elő, hogy egy külföldi út után a kormányzati kommunikáció sokkal több eredményről ad hírt, mint amennyit a tárgyalóasztalnál elértek.
A gond csak az, hogy energia- és pénzügyekben a valóság előbb-utóbb bekopogtat –
és azon nem segít semmilyen sajtótájékoztató.
A washingtoni út így végül nem áttörést hozott, hanem magyarázkodnivalót.
Az ígéretek gyorsabban repültek, mint a delegáció – megérkezniük azonban nem sikerült.
Jól van az úgy…
Eszterházy Péter Harmonia Cælestis c. könyvében ír egy valamikori nagymamáról, akinek számított az asztalra tett szalvéta iránya, hogy hogyan van behajtva a papír, miképp van a dobozka ragasztva, kasírozva. Fájdalmasan hiányzik környezetünkből az ember teremtette világ esztétikája. Amit nem lehet boltban kapni vagy a Temutól megrendelni. Tudunk róla, csak a mértékével nem vagyunk tisztában, hogy mekkora befolyással van a környezetünk és a közérzetünk az egészségünkre.
1997-ben adták át a Teve utcai rendőrpalotát. Akkortájt éppen a Visegrádi utcában laktam, minden nap rácsodálkoztam a modern, csupa üveg, csupa kellem épületre. Persze körbejártam, megszemléltem. Megrökönyödve láttam, hogy a fényes, szürke márványburkolatra gondos (gondatlan) kezek felragasztottak műanyag genothermbe bujtatott A4-es papírlapokat, rajtuk felirat nyíllal: Recepció, Ügyfélfogadás. Nem akartam hinni a szememnek. Volt hatmilliárd forint az építkezésre, de nem volt hatszázezer egy tisztességes eligazító rendszer kihelyezésére? Vagy csak valaki úgy gondolta, hogy jól van az úgy. Ezzel is ugyanúgy megtalálják a bejáratot, mint ha egy szépen tipografált, vésett tábla mutatná a helyes irányt.
Mindenki látott már amerikai filmekben eladásra meghirdetett házakat. A kerítés nélküli, gondosan lenyírt előkert füvére kiraknak egy jól megtervezett, fából készült, szépen kivitelezett táblát: FOR SALE. Nálunk ugyanez barna hullámkartonra piros filctollal felkanyarintott ákom-bákom betűk. Ebből is megtudják a népek, hogy eladó a ház nem? Akkor jól van az úgy. Mint ahogy az italbolt bejárata fölé is elég festékszóróval felfújni, hogy kocsma, ugyanúgy tudják a faluban, hogy itt lehet berúgni, mint ha egy míves cégér lengedezne az ajtó felett.
Vidéken járva be-be nézek udvarokba, kertekbe, egy-egy szép növény vagy újszerű kerti díszek után kutatva. De sajnos kerti szobrok, tavak, szépen nyírt sövények helyett sokfelé gazzal benőtt építőanyag halmokat, autógumit, szétesett ruhaszárítót és rozsdás ereszcsatornákat látok. Fehér kőoroszlánok őrzik a szeméthegyeket. Joggal vetődhet fel a kérdés: miért nem vitetik el? Miért nem csinálnak rendet?
A válasz ugyanolyan magától értetődő, mint maga kérdés feltevése. Egyrészt azért, mert nem dobunk ki semmit. Jó lesz az még valamire. Ahogy kidobjuk, egy hét múlva kelleni fog. A másik ok még fontosabb, 80-100 ezer forint körül mozog egy konténernyi szemét elszállítása. Ha tiszta, rendezett portákat szeretnénk látni szerte az országban akkor sokkal több ingyenesen, vagy megfizethető áron igénybe vehető hulladék lerakó hely létrehozására lenne szükség.
A jólvan az úgy hozzáállás könnyen fellelhető minden szinten az országban. Az ország vezetése nem sokra tartja az olyan felesleges úri huncutságokat, mint a tudomány, a kutatás, a filozófia, a művészetek, vagy az oktatás. Csak azt a részét tűri meg, amelyik a számukra valamilyen hasznot képes hajtani és akik megelégednek az asztalról lehullott morzsákkal.
Elég, ha a magyar „bubek”.
Ez egészen biztosan nincs így jól.
HUXIT
A brüsszeli szankciók tönkretesznek minket. Ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek. Állítsuk meg Brüsszelt. Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel. A magyargyűlölő Manfred Webert csak a harag vezérli.
Teljes erőből dübörög a Brüsszel ellenes propaganda gépezet, és minden erejével azon munkálkodik, hogy felkészítse a lakosságot arra, hogy kilépünk az Európai Unióból. És lám, nem rezeg a léc és nem olvad ki a biztosíték. Ha rákérdeznek a kormányfőnél, hogy tényleg ki akarja-e vezetni Magyarországot az Európai Unióból, akkor ezt tagadja. Nem kifelé akar menni, mondja, hanem befelé. El akarja foglalni. Üzentünk mi már hadat az Amerikai Egyesült Államoknak is a második világháború elején, úgy megijedtek, nem győztek pelenkát cserélni.
Sokkal több magyar ember utálja Brüsszelt, mint ahányan meg tudnák mondani, hogy tulajdonképpen melyik ország fővárosa. Nemcsak az éhség nagy úr, hanem a butaság is. Megfeddi a bagoly a verebet, hogy a mocsár, meg a korrupció, meg a nemzetgyilkos meg nem hagyják, hogy áthágjunk minden szabályt. Ja bocs, ezt nem ők mondják.
Az Európai Unió alapítói 1951-ben Franciaország, Németország (NSZK), Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg . Az eredetileg szén- és acél közösséget 1957-ben kiterjesztették az egész gazdaságra. 1973-ban csatlakozott Dánia, Írország és az Egyesült Királyság, később Görögország, Spanyolország és Portugália következett. Ma 27 tagállamban 450 millió EU-s állampolgár él. Erről a közösségről szeretne leválni és újra az orosz érdekszférához tartozni a magyar vezetés csak azért, hogy hatalmon maradhasson, és folytathassa a hamis, megtévesztésre és félelem keltésre alapozott politikáját és az eddig felhalmozott vagyon megmentését.
Micsoda örömünnep volt, amikor felvettek bennünket az Európai Unióba! A fejlett nyugat, a civilizáció, a jólét, a demokrácia világába. Ezt a világot szeretné lecserélni Orbán Bubek Viktor a hatalmi arrogancia, a parancsuralom, a diktatúrák és ablakon történő kiesések világára. Hagy hivatkozzak ennek a blognak a címére: szerintem elhagyta a józan esze. Hatvanpuszta szorozva százzal sem érheti meg, hogy valaki beáldozza az országot a hatalom és az egyéni boldogulás érdekében.
Pedig milyen egyszerűnek tűnik. Családi házban éljünk, vagy putriban? Központi fűtés legyen vagy elég nekünk a jószágok melege? A pult alól vegyük a banánt, vagy legyen a polcon is? Választhatunk vezetőt, feleséget, vallást szabadon, vagy mások mondják meg, hogy mit kell választanunk? És ha nekünk nem tetszik a választásuk, akkor várhatjuk lefüggönyözött fekete autó fékez a házunk előtt.
Ha ezt az eszement tervet hagyjuk megvalósítani, akkor ezerszeresen meg is érdemeljük!
Baráti látogatás
Kicsit szégyelltem magam, amikor láttam, hogy országunk vezető politikusai, a miniszterelnökkel az élen, sorban állnak Donald Trump asztalánál azért, hogy az amerikai elnök aláírjon nekik választási baseball sapkákat. Elképzelhetetlen, hogy megtette ugyanezt Angela Merkel vagy Tony Blair. A szervilizmus és a szuverenitás nem egy tőről fakad.
Az meg már tényleg röhejes volt, hogy Orbán Viktor, hazafelé a repülőgépen egy Donald Trump által aláírt üdvözlő kártyával büszkélkedett. Érted? Egy üdvözlő kártyával. Mint a gyerekek a Burger Kingben, amikor kapnak egy papír koronát és királynak képzelik magukat.
Kizárólag a pénteki Kossuth rádiós miniszterelnöki álinterjúkból tájékozódó ember nyilván hatalmas sikerként tekint a washingtoni találkozóra. A mi Vezérünk kiment és megmentett minket a katasztrófától. Rogánék megint kiváló propaganda munkát végeztek.
Amennyit a híradások részletesebb tanulmányozása és a miniszterelnöki ATV-s interjú után tudni lehet, nagyjából és egészéből ez történt:
Orbán telefonon beszélt Trumppal és elmondta, amit előzőleg kitaláltak, hogy azért kérünk mentességet a behozatali szankciók alól, mert nincs tengerünk, nincs kikötőnk, nem tudjuk máshonnan beszerezni a gázt meg az olajat, kizárólag csak az oroszoktól. Ez csak egy a rengeteg állítás közül, amiről jól tudják, hogy nem lehet ellenőrizni. Ha a horvátok azt mondják, hogy ők bizony tudnának elegendő olajat szállítani a magyaroknak, akkor erre a magyarok azt mondják, hogy ez nem igaz. Ha a Telex dokumentumokkal igazolja, hogy ők csak a bevételeik 10%-át fedezik külföldi pályázatok útján, akkor Orbán egyszerűen azt mondja, hogy ez nem igaz, mert Soros emberei. És punktum. Aki nem hiszi, járjon utána. Szóval beszélt a két elnök telefonon, elhangoztak az érveink, amit akkor úgy tűnt, az amerikai vezető akceptált. Egy interjúban védelmébe vette magyarországot, és elmondta, amit Orbántól hallott, a magyaroknak nincs tengerük, szorít a kényszer, drága, satöbbi. Aztán a Trump-Putyin találkozó elhalasztása után egyszer csak Trump hirtelen azt nyilatkozta, hogy kért az ő barátja mentességet, de nem kapta meg. Ezzel utat nyitott annak, hogy Orbán Washingtonban utazhasson, és nagy diadallal elintézze, hogy mégis kapjunk. Tiszta cirkusz. Ollé!!
Ami ezután történt, az meglehetősen ritka a diplomáciában.
Olyan megállapodások születtek – ha születtek – amikről nincs szerződés, nincs szándéknyilatkozat, nincs papír, csak mendemondák, amelyeket mindenki másképp értelmez. Még haza sem ért a magyar delegáció Amerikából, amikor ellentétes állítások láttak napvilágot. A nyugati sajtó fehérházi forrásokra hivatkozva megírta, hogy a magyarok 1 évre kaptak mentességet, a magyar miniszterelnök és a külügyminiszter viszont váltig ragaszkodott ahhoz, hogy időkorlát nélküli a mentesség. És amíg a magyar vezetés napokon keresztül görcsösen ragaszkodott a saját verziójához, álhíreket és félrevezetést kiáltott, addig pár nap alatt eljutottak oda, hogy az időkorlát nélküli megállapodás addig szól, ameddig Orbán a miniszterelnök. Mint egy csodalámpa. Világít is, meg minden kívánságodat teljesíti.
A Rónai Egonnal készített interjúban Orbán elmondta, hogy Trump egy kőkemény üzletember, vele nem lehet ravaszkodni. Rónai megkérdezte Orbánt, hogy mit kért Trump cserébe a mentességért. Semmit – hangzott a válasz. Tehát Trump a kőkemény üzletember, aki ingyen osztogat bármit. Annyira hihetetlen, hogy nem is lehet igaz. Az internetes híradások szerint nagyon sok milliárdba került nekünk ez a baráti látogatás.
Ha a gazdaságot tudná a kormány olyan szinten navigálni, mint a kommunikációt, már magunk mögött tudhatnánk Ausztriát.
Kérelem
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy tessen már egy kicsit jobban odafigyelni magára.
Most nem a testfelépítéséről van szó hogy fogyókúrázzon, vagy ilyesmi, ha egyszer jól megy sora, meg isteni a faszenes grillsütője, persze, hogy szeret jókat enni, ez minimum érthető. Az erőgépek és futópadok végképp nem az Ön világa.
Amikor a minap megérkezett Washingtonba, és fogadta Önt az amerikai elnök, a nemzetközi média kameráinak kereszttüzében Ön bennünket is képviselt, Magyarokat. És elképedve látták, hogy Ön egy olyan nadrágot visel, amelyiknek a szára legalább 30 centivel hosszabb, mint amennyit az Ön magassága indokol. Ennek megfelelően olyan trottyosra sikeredett, hogy nem lehet tudni melyik volt nagyobb, a megdöbbenés vagy a kacagás. Tényleg nincs senki, aki tudna varrni egy öltönyt az Ön méretére? Azt mondjuk kizárhatjuk, hogy nincs rá pénze. Akkor miért kell úgy megjelennie egy ország miniszterelnökeként a világ nyilvánossága előtt, mint egy böllér a keresztlánya lakodalmán?
És ha ez nem volna elég, van itt még pár dolog. Még mindig nem tudott attól a rettenetes szokásától megszabadulni, hogy apró nyelvmozdulatokkal nyalja a száját. A kígyók csinálják ezt, amikor élelmet vagy ellenséget keresnek. Ön e nélkül is könnyen talál ellenséget. Higgye el, hogy ez a csörgőkígyózás nem segíti az Önről alkotott pozitív imázs kialakulását.
Aztán ott van az, hogy nem tud mit kezdeni a holtidőkkel. Amikor várni kell, idegesen pakolászik, felveszi, leteszi, kinyitja, becsukja, ötször megigazítja, rángatja a nyakkendőjét, rendezgeti a zakóját, ahelyett, hogy ülne nyugodtan és várna.
Az pedig ugye nem lenne túl nagy elvárás ennyi politikában és nemzetközi diplomáciai színtéren eltöltött év után, hogy kezelni tudjon egy egyszerű tolmács gépet.
Üdvözlettel: Egykori híve, aki – Bródy János szavaival – még látta Önt őszintén beszélni.
Csúcstalálkozó
Nem mindenkit fogad az amerikai elnök. Az 1800-as években még bárki kérhetett személyes meghallgatást az USA első emberétől. Ez persze nem volt sokáig fenntartható, James A. Garfield, a huszadik amerikai elnök még fogadta Charles J. Guiteau-t egy audencián, aki nem sokkal ezután hátba lőtte.
Orbán Viktort Washingtonban fogadta az amerikai elnök. Mivel a Budapestre tervezett Trump-Putyin találkozó átmenetileg elmaradt, (nem is maradt el, nem is volt időpont, az eseményt a kormány úgy kommunikálta, ahogy általában szokta, elkent, ferdített, félremagyarázott). Gyorsan meg kellett hívni a magyar miniszterelnököt, a károkat enyhítendő.
Orbán Viktor Washingtoni látogatása az ő személyes sikere, az ország keveset profitál belőle.
Most persze el lehet ezt adni úgy, hogy Orbán kiment Washingtonba és elgereblyézte a dolgokat a barátjával. De közel sem így van.
Egy csúcstalálkozón a legritkább esetben születnek érdemi döntések. Minden, ami ott elhangzik és létrejön, az előre megtervezett és elfogadott megállapodások szerint történik. Az ilyen találkozók többnyire szimbolikusak, protokollárisak, kizárólag az előre elfogadott megállapodások formális lezárására szolgálnak. A külügyminisztériumok és nagykövetségek egyeztetik, miről lesz szó, és milyen eredményt várnak. A szakértők (diplomaták, jogászok, gazdasági tanácsadók) minden egyes kérdésről előre kidolgozzák a lehetséges alternatívákat. Bármilyen egyezményt akarnak kötni, a szöveget már szakértői szinten a találkozó előtt lezárják. Inkább a politikai színház, mint az alkudozások terepe egy csúcstalálkozó.
Úgyhogy ne gondolja senki, hogy a magyar miniszterelnök kirohant Amerikába és mindent elintézett. Amit intézett, az is nagyon sokba került. Aztán még el sem indultak hazafelé, amikor a megállapodás máris kétféle értelmezést kapott. Amerikai sajtóértesülések szerint egyetlen évre kaptunk mentességet az orosz energiahordozók szankciómentes vásárlására, a magyar delegáció szerint viszont nincs időkorlát. Valaki valamit nagyon félreértett. Pedig nem is Deutsch Tamás volt a tolmács.
Hamis hangok
Középiskolás koromban hegedűs voltam egy iskolai szimfonikus zenekarban. Próba közben a karmester álljt vezényelt és azt mondta egy fiúnak:
– Hamis a hangszered.
A fiú gyorsan helyreállította a a húrok hangjait és folytatódhatott a próba.
Nekünk nincs olyan fülünk, mint a karmesternek, de a nagyon hamis hangokat azért észrevesszük.
• A kormánypropaganda szerint a jobboldal békepárti, az ellenzék pedig háború párti. Ennél hamisabb akkord még nem csendült fel a zenetörténetben.
• Lehet választani. Vagy a nyugdíjasok kapnak nyugdíjat, vagy a pénz megy Ukrajnának a háborúba – mondja egy udvari nyalonc a televízióban. Ő is tudja, hogy az egész hamis, de meg bírja állni, hogy ne röhögje el magát, egyenesen néz bele a kamerába és próbál komolynak tűnni.
• Magyarország a béke szigete. Ahol három és fél éve háborús vészhelyzet van. Némi disszonanciát érzek.
• A Tisza párt megadóztatná a nyugdíjakat. Ezt zengi most teljes hangerővel a hatalmi propaganda. Ezt Simonovics András nyilatkozata alapján terjesztik, aki semmilyen tisztséget nem visel a Tisza pártban, sőt nem is tagja annak. Egy interjúban olyasmit mondott, hogy bizonyos körülmények között elképzelhető a legmagasabb nyugdíjak megadóztatása. Ezen ferdített egy jelentőset a Rogáni megtévesztő gépezet, ahol nincs jó vagy rossz, igaz vagy hamis, csak az van, hogy hasznos vagy haszontalan. Aztán gyorsan hozzá tették, hogy a 13. havi nyugdíjakat is elvenné a Tisza, és adót is emelnének.
G dúr helyett ne játszunk már D molt.
• Egy Fidesz szimpatizáns, amikor megkérdezték, hogy Trump megválasztása után miért nem lett egy nap alatt vége az orosz-ukrán háborúnak, ahogy azt Orbán is bezengte, azt válaszolta, hogy azt is mondjuk, hogy egy-kettőre felnőnek a gyerekek, de nem nőnek fel egy-kettőre, tehát így kell értelmezni.
A gond ezzel csak az, hogy az egy-kettőre a magyar nyelvben azt jelenti, hogy gyorsan, rövid idő alatt, az egy nap alatt viszont semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy egy nap alatt. Ezért kellett volna Trumpnak azt mondani, hogy ha ő lesz az elnök, akkor egy-kettőre véget vet a háborúnak. Bár az se lett volna igaz. Beethoven az nem Beatrice.
• A riporter megkérdezi az egyik békemenetes felvonulót, hogy nem zavarja-e, hogy irányítottak a nemzeti konzultáció kérdései. És ezt válaszolja:
– Fideszes vagyok nem agonizálok azon, hogy irányítottak-e a kérdések.
Remek hozzáállás. Nem a tényekkel kell foglalkozni és nem a valósággal, Fideszesnek kell lenni és csupa harmónia az élet.
Az olaj keletről jön
Azt leszögezhetjük, hogy a leválást az orosz energiahordozókról már réges-régen meg kellett volna kezdeni. De jó magyar szokás szerint az ország mindenkori vezetése a legkényelmesebb megoldást választotta. Azzal, hogy így kiszolgáltatottá válik a hazánk, nemigen foglalkoztak. (Az ország gázszükségletének 2023-ban a 80%-át, az olajszükségletének a 60-65 %-át szereztük be az oroszoktól.) A magyar energiarendszer szerkezetileg orosz orientációjú. (Barátság kőolajvezeték, Török áramlat földgáz, Paksi Atomerőmű.) Ráadásul a magyar kőolajfinomítók technológiája is elsősorban az orosz paraméterekre van optimalizálva – ez fontos műszaki korlát. Szóval lenne feladat bőven, talán éppen ezeket akarták megúszni az aktuális vezetők.
Viszont: Magyarország össze van kötve Ausztriával, Szlovákiával, Romániával és Horvátországgal gázvezetékekkel. Horvátországon keresztül az LNG-terminál révén akár teljes éves magyar igény is pótolható lenne — ha megfizetjük. De mi inkább fizetünk napi egymillió Eurót, mert nem tartjuk be a saját közösségünk szabályait.
Tehát a fizikai hozzáférés biztosított, a probléma inkább ár és politikai döntés kérdése.
Az EU külön alapokat hozott létre az orosz energiafüggő országoknak. Lengyelország, Csehország és a balti országok például óriási uniós támogatásból építik ki az LNG és megújuló kapacitásaikat. Magyarország is hozzáférhetne ezekhez — ha politikailag együttműködne. De most éppen az oroszokkal működünk együtt.
Azt, hogy szabad utat kaptunk az amerikaiaktól az orosz olaj szankció mentes behozatalára, a kormánypárt sikerként adja el. Trump lendített egy nagyot Orbánék választási szekerén. De hogy az országnak is származna ebből haszna, az már közel sem olyan biztos. Rövid távon jelenthet előnyöket, de hosszú távon nem jövünk ki jól belőle. Marad, ami volt, orosz függőség, még jobban lelassul a leválási folyamat, marad a régi energia struktúra. Ha lemaradunk az energia átmenetben, később ezért nagyon nagy árat kell majd fizetni. Ráadásul még jobban elveszítjük a vezető EU-s országok bizalmát, tovább csökkennek a támogatások. De sebaj, amit nem ad oda az EU ingyen, azt majd odaadja Amerika kamatos kamattal. Már ha adja.
Ne azt figyeljék, amit mondok! Hanem azt, amit csinálok.
Ez egy nagyon hasznos kormányfői tanács.
Figyeljük azt.
• „Eldöntöttük, lesz 14. havi nyugdíj!” nyilatkozta Orbán Viktor. Amikor ezt zengi az összes kormánymédium, akkor Bözsi néni kendője hátra csúszik a konty alá örömében. De korai az öröm, mert a tájékoztatókból kiderül, hogy szakaszos bevezetésre kell számítani, vagyis piszok jól hangzik, hogy a Fidesz bevezeti a 14. havi nyugdíjat, de valójában csak az egynegyed részét fizetik ki 2026-ban.
• „A közszereplők besározása komcsi tempó” állapította meg a miniszterelnök. A komcsizás azért is furcsa az ő szájából, mert apja is MSZMP titkár volt és ő maga is a Kommunista Ifjúsági Szervezet titkára.
A nyilatkozat tartalmáról pedig annyit, hogy senki nem próbált meg több karaktergyilkosságot elkövetni, mint a Fidesz. Nőverőnek kiáltották ki Juhász Pétert és Magyar Pétert, falu bolondjának titulálják Hadházy Ákost, csecsemő gyilkosnak állították be Márki-Zay Péter feleségét, pedofiliával vádolták Jámbor Andrást, és természetesen mindenki háború párti, aki nem rájuk szavaz.
• Erős háttértárú számítógép kell ahhoz, hogy kiszámoljuk, hányszor mondta ki az elmúlt három évben a magyar miniszterelnök azt a szót, hogy béke. Úgy vágyik a békére, mint anno a szépségversenyek győztesei. Igaz, az ő értelmezésében a béke azt jelenti, hogy a megtámadott kapituláljon és adjon meg mindent az agresszornak, amit az óhajt. Csak a javadat akarom, de azt mindet. És a hatalmas békevágy mellett két dologra használja a háborút. Egyrészt minden baj forrásának jelöli. Nem a kormány végzi rosszul a munkáját, hanem azért teljesít rosszul a gazdaság, azért magas az infláció, mert háború van. Másrészt hatásosan tudja ijesztgeti vele a saját népét. Megpróbálja elhitetni, hogy az ellenzék meg Brüsszel arról álmodoznak, hogy milyen jó lenne minden reggel halálfélelemben, egy jéghideg, sáros lövészárokban, patkányok között ébredni.
• Ahogyan saját bevallása szerint Orbán Viktor a legkevesebb vagyonnal rendelkezik a kormányban, úgy édesapja sem indul állami közbeszerzéseken. Csak alvállalkozóként szállít irdatlan mennyiségű (a rossz nyelvek szerint túlárazott) követ állami építkezésekhez. Hatvanpuszta pedig – mindenki tudja, – az élete munkája, és egy félkész gazdaság.
• Még 2023-ban az egyik parlamenti felszólalásában a miniszterelnök kifejtette, hogy egy akkumulátor gyár vízszükségletének megállapítása egy nagyon egyszerű matematikai kérdés. A Duna vízhozama öt másodperc alatt hoz annyit, mint egy akkugyár éves szükséglete. Tényleg érdemes rá figyelni, annyira nem igaz. Az öt másodperces vízhozam (kb. 11 ezer köbméter) inkább másfél napra elegendő egy akkumulátor gyár számára (kb. 8 ezer köbméter). És az új akkugyárak nem is a Duna mentén épülnek. Tehát ebből az érvelésből annyi igaz, hogy egyszerű matematika. (Azt mondjuk nem kellett volna hozzá tennie, hogy „ne nevettessék ki magukat!”)
A látszat-tevékenységek gazdasága
Avagy hogyan veszítünk el naponta milliárd másodpercet rögzített kupakokra
A világon ma körülbelül 200 millió rögzített műanyag kupakos üdítős palack fogy el naponta.
Az EU-szabályozás értelmében a kupakot a palackhoz kell rögzíteni, hogy ne szennyezze a természetet. A cél nemes – kevesebb műanyag hulladék – de a következmény jelentéktelen. A kupakok 90%-a eddig is a palackok mellé került.
Egy kétliteres palackot általában négyszer-ötször nyitunk ki.
A rögzített kupaktól nem lehet a palackból inni, nehezebb visszazárni, és a vissza zárás minden alkalommal elvesz néhány plusz másodpercet.
Ha csak 7 másodpercet veszítünk palackonként, az naponta 1,4 milliárd másodperc, vagyis 388 ezer munkaóra elpazarlása – pusztán azért, mert a szabályozás ezt kívánja.
Ez a jelenség jól példázza, hogyan működik a látszat-tevékenységek gazdasága: olyan döntések, szabályok és folyamatok uralják a mindennapokat, amelyek nem növelnek értéket, csak a megfelelés látszatát szolgálják. Papírozás, riportolás, formális „zöld” intézkedések – mind energiát, időt és figyelmet emésztenek fel, miközben az emberi oldalra, a hatékonyságra és az életminőségre már nem gondolnak.
Ha ezeknek akár a felét valódi, értékteremtő munkává alakítanánk – oktatás, tanulás, kutatás, fejlesztés, egészség – a világ GDP-je akár megduplázódhatna.
Nem újabb nyersanyagokra, nem több energiára van szükségünk, hanem sokkal kevesebb szimbolikus cselekvésre és több valódi eredményre.
A fenntarthatóság nem csak az anyagokról szól.
Az emberi idő is erőforrás – és ma ebből pazarolunk a legtöbbet.
Mint annyian, én is régóta töröm a fejem, hogy mivel lehetne a jobb megélhetéshez szükséges plusz forintokat előteremteni. Persze most sem panaszkodhatom, hideg-meleg víz folyik a falból, nem fázom, nem éhezem, de tudod miről beszélek. Ahogy Woody Allen mondta, jobb gazdagnak lenni, mint szegénynek, már csak anyagi szempontból is.
Egy Józan ész bolt. Ez kellene nekem. Mindig, mindenkinek szüksége van rá, reklámozni se nagyon kellene, vinnék mint a cukrot.
Azaz hogy…
Venni csak az venne, aki azt gondolná, hogy neki nincs, vagy nincs elég.
Na, itt kezd a nagy ötlet hamvában halni. Ki az ma Magyarországon, aki azt gondolja, hogy ő nem a józan esze mentén cselekszik? Ki az, aki bemenne a boltba és azt mondaná: sokat hallottam a józan észről, gondoltam kipróbálom.
Ez elő nem fordulhat. Mifelénk ugyanis észtúltermelés van, mindenki mindent jobban tud, mint a másik – nem sokáig húzná az én kis boltom.
Az itt megjelentek csak gondolatok. Remélem nem ártok vele senkinek.