A vénasszony csak nevet
Az öregasszony, akivel összetalálkoztam az erdőben azt mondta, hogy ha teljesítem a kívánságát, akkor rendbe rakja a magyar gazdaságot.
Amióta törvény írja elő, kb. négyszázezer vagyonnyilatkozatot készítettek fontos beosztásokban dolgozó honfitársaink, melyekből napnál világosabban kiderül, hogy ők bizony nem, hogy kirívóan vagy szemtelenül nagyívű ütemben gyarapodnának, hanem rosszabbul élnek mint négy évvel ezelőtt..
Így találták ezt az ellenőrzési jogkörrel felkent hivatalnokok is, ezeddig összesen 7 esetben indult vizsgálat gyanúsnak talált vagyongyarapodási ügyben, de mind a hétről kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben, beavatkozásra semmi ok.
Ha minden rendben, ha vezetőink, akikre magunkat, az országunkat és a jövőnket bízzuk, makulátlanok, annak örülni kell.
De nem így van és kicsit se örülök.
Mert tudom, hogy ezek az adatok, ugyan úgy mint már számtalanszor, nem fedik a valóságot.
(Az, hogy mekkora munka volt és mibe került a vagyongyarapodási űrlapokat megszerkeszteni, legyártani, kipostázni, összegyűjteni, értékelni, nulla eredménnyel, az is megérne egy misét.)
Magyarországon egy országgyűlési képviselő, aki Budapesten lakik, felvehet közel 300 ezer ft benzinköltség térítést, számla nélkül. Ha vidéki, akkor ennél sokkal többet.
Mi ez, ha nem a mi bosszantásunkra szánt szemtelen és arrogáns intézése közös dolgainknak?
300 ezer forintért ma 1250 liter benzint adnak, ha egy autó 12 litert fogyaszt 100 kilométeren, (ami egyáltalán nem takarékos autót jelent) akkor a képviselő több mint tízezer kilométert tesz meg havonta!! A tőlünk beszedett, behajtott, kikényszerített adóforintokból. És még mennyi minden jár neki! Telefon, íróasztal, HiFi, TV, bőrfotel, üdülési csekk, kultúra utalvány, ruhapénz, éves bérlet, titkárnő, tizenharmadik havi bér, prémium, jutalom. Megérdemli. Ő is nélkülözhetetlen tagja annak a garnitúrának, amelyik el tudta intézni, hogy Magyarország ott tartson, ahol jelenleg tart.
Lesz-e valaha olyan ország vezetőnk, aki akkora tekintéllyel, elfogadottsággal, elhivatottsággal, tekintélyt parancsoló tisztességgel rendelkezik, aki mondhatja, hogy uraim, eddig volt, de ne tovább! Aki azt mondja majd a pártvezéreknek, képviselőknek, megyei kiskirályoknak, hogy aki nem hajlandó a rendes havi fizetéséért a legnagyobb erőbedobással, tudása és tehetsége szerinti maximális erővel és tisztességgel dolgozni, az nézzen más állás után, mert biztos lehet benne, hogy itt tovább ingyen kenyeret nem sokat eszik meg.
Megtettem amit az öregasszony kívánt, de ő csak nevetett: Vén mamlasz! Még hiszel a tündérmesékben?