Egyenjogúság
Klári néni a letűnt idők gyermeke. Világ életében kiszolgálta a férjét. Reggelente tiszta inggel, esténként meleg, ízes levessel kényeztette. Karcsi bácsi meg fúrt-faragott, betonozott, kertet ásott. Kialakult ez az évek során. Senki nem fedezhette fel még a nyomát sem annak, hogy Klári mama boldogtalan lett volna e miatt.
Karcsi bácsi értelmes volt, igazi egyéniség, jó humora volt, meg lehetett vele jelenni társaságban, ismerte a világ dolgait, nem keresett rosszul, szívesen járt kirándulni, moziba, színházba, jól elviháncolt a gyerekekkel. Szerette és tisztelte a saját-, és Klári néni szüleit is. Szívesen kimozdult otthonról, könnyen rá lehetett venni egy jó kis táncikázásra. Mindig volt néhány bíztató szava, jótanácsa, ha Klári nénire rátörtek a női lelki bajok. Olykor meg eltűntek a család szeme elől és kipirulva, nevetgélve kerültek elő. A gyerekek összemosolyogtak: ezek nem bírják megunni egymást. Klári néni szívesen elmosogatott, nem nézte milyen nap van, ki a soros éppen. Olykor előfordult, hogy Karcsi bácsi feltűrte az ingujját és nekifogott a mosogatásnak. Ilyenkor többnyire egy percet kapott Klári nénitől, hogy elpucoljon a konyhából. Így éldegéltek ósdi módon.
Kell a fenének.