Csalánverés
Miért ne szeretném a kutyákat?
Szeretem őket.
Úgy tudnak örülni, úgy tudnak ragaszkodni, ahogy az emberek csak kevesen.
Olykor büdösek, nyálasak és legszívesebben akkor nyalnak képen, miután jól körbenyalogatták a saját segglyukukat, mégis szeretem őket.
Én a kutyás embereket nem szeretem, akik a kutyából csak a lelkes farokcsóválást igénylik. Azt, hogy be kell oltatni, rendszeresen fürdetni kell, sétáltatni kell és össze kell szedni utána a kutyaszart, azt már nem annyira szeretik. Ők a mások kárára szeretik a kutyát. Ha a kutya őrjöng otthon, mert egyedül lett hagyva egész napra, azt a körülöttük élők hallgatják. Az éjszakások is, akik nappal aludnának.
A négy fal közé bezárva az állat is szenved, így a kutyatartás tulajdonképpen senkinek sem jó, csak a gazdinak, aki igényli az esti farokcsóválást. Ha valaki ezt szóvá teszi, akkor az illető nem azt szűri le az egészből, hogy ő egy önző dög, hanem azt, hogy van, aki nem szereti az állatokat. Az meg má’ milyen ember?
A házunkban a másodikon él egy család, akik nagyon szeretik a szépet, ezért a folyosói rácsra virágládákat szereltek. Virítanak a muskátlik. Gondozzák is rendesen, öntöznek, kertészkednek, az elszáradt részeket pedig levágják és leszórják a földszintre. Aki megy haza, át kell gázolnia a komposzt hegyen. A kedves szomszéd a szépet csak a saját ajtaja előtt szereti, a két emelettel lejjebbi állapot már hidegen hagyja. Esetleg lemenne és összesöpörné amit odaszemetelt? Eszébe sem jut. Azt más dolgának érzi.
Egy másik galamblelkű lakó a madaraknak tesz ki napraforgó magot, hogy ne éhezzenek. Rendes ember. Aztán a madarak nem csak esznek, hanem meg is fürdenek a magokban. Az egész folyosó csupa szétszórt szotyihéj. Azt már Vajszív nem takarítja fel. Annyira kimerül a jószívűségben, hogy többre már nem futja az erejéből. Majd mi összesöpörjük, ezzel vállalunk részt a madarak etetéséből.
A szőröshasú, köpcös rohamsisakos, aki összegyűjtött másfél milliót egy dögös motorra, nem tud megelégedni azzal, hogy csak itt-ott bámulják meg a gépcsodát. Ha már ennyit belefeccölt, bámulja meg minden köcsög. Kiszereli a kipufogóból a hangtompítót és úgy szambázik fel- s alá, zörögnek az ablakok, vijjognak az autóriasztók. Megkérdeztem egyszer egy ilyen fazont: miért jó neki, hogy megsüketül a motoron? Azt válaszolta, hogy biztonsági okokból. Az autósoknak hallaniuk kell, hogy ő jön, mert különben naponta elgázolnák. Mennyire hajánál fogva előrángatott magyarázat! Tehát aki nem úgy bömböl a motorjával, mint egy kétszáz tonnás repülő, azt minden nap felborítják! Marhaság! Szerencsére ezt csak néhány kihaénnem tetkóvitéz érzi elfogadható magyarázatnak.
A guberálónak van baja elég, a kukákból kell összeszednie a napi betevőt, minek csesztetni? Kitiltani, elzavarni, megbüntetni?
Aki nagy lazán kivágja a kuka tetejét úgy, hogy majd le szakad, aztán a fele szemetet kiszórja a földre, kibányássza ami neki kell és nagyot köpve szitkozódva továbbáll, azt valahogy nem tudom igazán sajnálni. Azt sem, aki csupán azért trágárkodik, beleordítozva a vasárnap éjszakába, mert másokat tart felelősnek a saját sorsáért.
A Vízművek úgy biztosítja be, hogy véletlenül se kaszáljon kevesebbet, mint amennyi szerinte neki jár, hogy a mi költségünkön cserélteti le hatévente a vízórát. A vízlobbynak sikerült elérnie, hogy ez kötelező legyen. Mekkora sületlenség! Azért, hogy egy szolgáltató nehogy rosszul járjon, mi fizetünk! És milyen bombabiztos üzlet ez annak, aki a cserét végzi! Nem kell megrendelések után szaladgálnia. Minden az ölébe hullik. Mi pedig tűrjük és fizetünk.
A minap egy ruhaüzletben a férfi próbafülkében szembetalálkoztam egy kis töltött galamb nővel, kezében fél tucat próbálnivalóval. Hirtelen azt gondoltam, hogy eltévesztette a házszámot, mondtam neki, ez férfi próbafülke. Na és, biggyesztette a száját sértődötten, mi maga, igazgató, hogy ennyire jól tud mindent?
Maga pedig Irmuska, az emancipált jány, aki szerint a szabályokat másoknak találták ki? Magának nem elég nagy a parkoló és áll be a bejáratba, maga füstöl a mások arcába, maga dobálja szét az utcán a használt papír zsebkendőt, maga próbálja előre ügyeskednie magát, ha valahol áll a sor? Bocsánat, akkor nem szóltam.
Én szeretem az állatokat.