A legszerencsésebbek között
Az egész olyan, mint egy nagy rinya-tanya. Hol ezért rinyálsz, hol meg azért – mondja kedves és őszinte ismerősöm, aki olvasgatja a blogomat.
Ráadásul csupa lényegtelen dolog, hogy szemetelnek, hangoskodnak, meg hogy pofátlanok az emberek. És akkor mi van? Öreg emberek halnak meg úgy, hogy életükben egyetlen éjszakát sem aludtak rendes ágyban. Kontinensnyi területeken nincs víz, nincs étel, vagy egyik sem. Te meg a vasárnap délutáni alvásodért aggódsz?
Tudom, hogyne tudnám, hogy ezek nem komoly bajok.
Sokkal jobb, ha óbégatnak, mint ha a vasat mártogatják belém, beléd. Ha egymásba… Esetleg.
Csak hát ez a sok kis lényegtelen pillanat megkeseríti a mindennapjainkat. Nem úgy, hogy depressziós leszel, vagy ilyesmi, csak gondoskodik róla, nehogy túl jól érezd magad. Ne kérdezd, hogy kell boldognak lenni, a boldogság nem egy permanens valami, hogy egyszer csak eljön egy péntek délután, és attól fogva boldog vagy, bár speciel én tényleg minden péntek délután boldog vagyok, a péntek délután a legjobb időszaka a hétnek. Ígérete a a későig alvásnak, a szombat reggeli tojásrántottának, a gondtalanság, a közös örömködés, a szelídebb város ideje. Kiszabadulsz a zöldbe és belélegzed amit az erdő kilélegez. Ráadásul még egy egész hetet sem kell várjak a következő péntekre, mert a szerda is péntek, amikor a barátokkal sportolunk, röhögcsélünk, ökörködünk.
Hányszor gondoljuk, hogy milyen jó lenne nyerni a lottón, aztán gondtalanul élni. Szerintem a francokat. Nem csak a nagy ház, a szép kocsi, meg a nagy utazások jönnének, hanem a nagy gondok is. Hogy kinek mennyit adj ahhoz, hogy se irigynek, se hülyének ne tartsanak. Apropó irigység: tudod miért nem mondhatja senki, hogy köszöni szépen, jól van, mindenki egészséges, a családban kevés a veszekedés, a fizetés megfelelő, még félre is lehet kicsit tenni, a gyerekek szorgalmasan tanulnak, úgyhogy sínen vannak a dolgok? Mert kiirigykednék a világból. Lehetsz olyan ember barátja, akinél minden rendben van akkor, amikor téged megölnek a gondok? Semmiképp. Így aztán csak éppen annyival több jó dolgot közlünk magunkról a sok panaszkodás közben a másikkal, hogy érezze: nekünk azért kicsit jobb, mint neki.
Egészen egyszerű elégedettségi fokmérő annak a kérdésnek a feltevése, hogy kivel cserélnél legszívesebben? Ha nem csak a telke, a háza, vagyona lenne a tied, hanem az anyósa, a konkurense, az idegrendszere is! Rájössz, hogy senkivel! Hát akkor?
Persze, hogy nem mer az ember elégedett lenni, amikor tudja, hogy az elégedettség kézen fogva jár az önteltséggel, annak érzésével, hogy az a sok jó, amit kapunk, az jár nekünk, megdolgoztunk érte. És másoknak csak azért nem sikerül, mert szerencsétlen hülyék. Ahogyan ezek a gondolatok elhatalmasodnak rajtunk, biztosra vehetjük, hogy a dolgok hamarosan rosszra fordulnak. Aki nem tud a jó sorsával alázatosan bánni, aki nem ismeri fel az egyszer lent, egyszer fent törvényszerűségét, az biztosan elbukik.
Lehetünk-e elégedetlenek akkor, amikor egy olyan európai közösségben élünk, amelyik benne van abban a 10%-ban, akinek a legjobban megy a sora az egész világon. Olyan gondjaink vannak, hogy az olívabogyó paprikával, feta sajttal vagy hámozott mandulával legyen-e töltve. Hogy a 37 féle ásványvíz közül melyiket válasszuk? Megérdemeljük, ha nem tudunk elégedettek lenni.
Pedig milyen egyszerűnek tűnik.
Miből állna, ha nem dobálnánk a földre azt, ami éppen feleslegessé vált? Cigarettás dobozt, zsebkendőt, csokis papírt, PET palackot?
Csendesen beszélnénk, hajnal 4-kor is, amikor csak mi vagyunk az utcán.
A külső sáv is megfelelne nekünk, menjen, akinek sietősebb a dolga.
Meghallgatnánk és megértenénk a mások véleményét is.
Kivárnánk a sorunkat.
Nem nyúlnánk ahhoz, ami nem a miénk.
Rendet raknánk magunk után.
Nem csak kapni szeretnénk, hanem adni is.
Ha csak ennyicskét sikerülne elérnünk, sokkal jobban tudnánk élvezni mindazt, ami
valami irdatlan nagy szerencse folytán nekünk megadatott.
De nem. Itt még nem tartunk. Messze nem.
De addig sem hagyhatjuk, hogy az apró, hétköznapi visszásságok tönkre tegyék az örömünket.
Csalánverés
Miért ne szeretném a kutyákat?
Szeretem őket.
Úgy tudnak örülni, úgy tudnak ragaszkodni, ahogy az emberek csak kevesen.
Olykor büdösek, nyálasak és legszívesebben akkor nyalnak képen, miután jól körbenyalogatták a saját segglyukukat, mégis szeretem őket.
Én a kutyás embereket nem szeretem, akik a kutyából csak a lelkes farokcsóválást igénylik. Azt, hogy be kell oltatni, rendszeresen fürdetni kell, sétáltatni kell és össze kell szedni utána a kutyaszart, azt már nem annyira szeretik. Ők a mások kárára szeretik a kutyát. Ha a kutya őrjöng otthon, mert egyedül lett hagyva egész napra, azt a körülöttük élők hallgatják. Az éjszakások is, akik nappal aludnának.
A négy fal közé bezárva az állat is szenved, így a kutyatartás tulajdonképpen senkinek sem jó, csak a gazdinak, aki igényli az esti farokcsóválást. Ha valaki ezt szóvá teszi, akkor az illető nem azt szűri le az egészből, hogy ő egy önző dög, hanem azt, hogy van, aki nem szereti az állatokat. Az meg má’ milyen ember?
A házunkban a másodikon él egy család, akik nagyon szeretik a szépet, ezért a folyosói rácsra virágládákat szereltek. Virítanak a muskátlik. Gondozzák is rendesen, öntöznek, kertészkednek, az elszáradt részeket pedig levágják és leszórják a földszintre. Aki megy haza, át kell gázolnia a komposzt hegyen. A kedves szomszéd a szépet csak a saját ajtaja előtt szereti, a két emelettel lejjebbi állapot már hidegen hagyja. Esetleg lemenne és összesöpörné amit odaszemetelt? Eszébe sem jut. Azt más dolgának érzi.
Egy másik galamblelkű lakó a madaraknak tesz ki napraforgó magot, hogy ne éhezzenek. Rendes ember. Aztán a madarak nem csak esznek, hanem meg is fürdenek a magokban. Az egész folyosó csupa szétszórt szotyihéj. Azt már Vajszív nem takarítja fel. Annyira kimerül a jószívűségben, hogy többre már nem futja az erejéből. Majd mi összesöpörjük, ezzel vállalunk részt a madarak etetéséből.
A szőröshasú, köpcös rohamsisakos, aki összegyűjtött másfél milliót egy dögös motorra, nem tud megelégedni azzal, hogy csak itt-ott bámulják meg a gépcsodát. Ha már ennyit belefeccölt, bámulja meg minden köcsög. Kiszereli a kipufogóból a hangtompítót és úgy szambázik fel- s alá, zörögnek az ablakok, vijjognak az autóriasztók. Megkérdeztem egyszer egy ilyen fazont: miért jó neki, hogy megsüketül a motoron? Azt válaszolta, hogy biztonsági okokból. Az autósoknak hallaniuk kell, hogy ő jön, mert különben naponta elgázolnák. Mennyire hajánál fogva előrángatott magyarázat! Tehát aki nem úgy bömböl a motorjával, mint egy kétszáz tonnás repülő, azt minden nap felborítják! Marhaság! Szerencsére ezt csak néhány kihaénnem tetkóvitéz érzi elfogadható magyarázatnak.
A guberálónak van baja elég, a kukákból kell összeszednie a napi betevőt, minek csesztetni? Kitiltani, elzavarni, megbüntetni?
Aki nagy lazán kivágja a kuka tetejét úgy, hogy majd le szakad, aztán a fele szemetet kiszórja a földre, kibányássza ami neki kell és nagyot köpve szitkozódva továbbáll, azt valahogy nem tudom igazán sajnálni. Azt sem, aki csupán azért trágárkodik, beleordítozva a vasárnap éjszakába, mert másokat tart felelősnek a saját sorsáért.
A Vízművek úgy biztosítja be, hogy véletlenül se kaszáljon kevesebbet, mint amennyi szerinte neki jár, hogy a mi költségünkön cserélteti le hatévente a vízórát. A vízlobbynak sikerült elérnie, hogy ez kötelező legyen. Mekkora sületlenség! Azért, hogy egy szolgáltató nehogy rosszul járjon, mi fizetünk! És milyen bombabiztos üzlet ez annak, aki a cserét végzi! Nem kell megrendelések után szaladgálnia. Minden az ölébe hullik. Mi pedig tűrjük és fizetünk.
A minap egy ruhaüzletben a férfi próbafülkében szembetalálkoztam egy kis töltött galamb nővel, kezében fél tucat próbálnivalóval. Hirtelen azt gondoltam, hogy eltévesztette a házszámot, mondtam neki, ez férfi próbafülke. Na és, biggyesztette a száját sértődötten, mi maga, igazgató, hogy ennyire jól tud mindent?
Maga pedig Irmuska, az emancipált jány, aki szerint a szabályokat másoknak találták ki? Magának nem elég nagy a parkoló és áll be a bejáratba, maga füstöl a mások arcába, maga dobálja szét az utcán a használt papír zsebkendőt, maga próbálja előre ügyeskednie magát, ha valahol áll a sor? Bocsánat, akkor nem szóltam.
Én szeretem az állatokat.
1 s más
Vége a himi-humi világnak, a neménvótam, hanem a mögöttem gyövő, neménvezettem, hanem a nemtomki, itt az újgenerációs Trafistar SR 590 traffipax, egyszerre 4 forgalmi sávot képes ellenőrzés alá vonni, egyidejűleg 22 gépjármű megfigyelésére alkalmas, és tíz különböző szabályszegést azonosít, illetve rögzít.
Mikor jönnek rá vajon, hogy a legnagyobb baj nem az, hogy a 130 lóerős kocsikkal 70-el megyünk, hanem az, hogy a gépjármű vezetők jelentős része nem tud vezetni. Nem szabadna az utakon lenniük, mert állandó veszélyforrást jelentenek azzal, hogy bosszantják és feltartják a többieket! Van aki ezt tudja magáról, mégis megy, van aki pedig azt gondolja, hogy ő végül is ő jól vezet, pedig nem.
A jövő traffipax-a olyan tökéletes lesz, hogy a gyorshajtás mellett képes majd kimutatni a reggeli fogmosás elmulasztását, a parkolási csekk szemétbe hagyintását 6 évre visszamenőleg. Ellenőrzi, hogy oda megyünk-e, ahova az asszonynak mondtuk és kimutatja, ha este, a család lefekvése után pornócsatornákat nézegettünk.
Apropó tv csatorna: megfigyelted, a UPC média boxában lévő winchester időnként akkor is felpörög, ha a kütyü éppen nincs bekapcsolva. Turkálnak, turkálgatnak a gépben, tehetik, övék a cucc, vizslathatják mikor mit és mennyi ideig nézel. (Ráadásul amikor filmet veszel fel, addig, amíg ők mazsolázgatnak a winchesteren, megszakad a filmrögzítés, hosszú részek hiányoznak a filmből, amikor visszanézed.)
Veszel egy csomagot, van benne 60 csatorna, ebből 10 olyan, ami tényleg érdekelhet is, a többi szemét. Megnézik, hogy melyik csatornákat nézegeted a leggyakrabban, aztán azt kiveszik a csomagból, berakják egy másikba, amiért külön fizetni kell. Gyorsan gründolnak egy céget, oda betesznek néhány olyan műsort, amiről tudják, hogy sokan néznék (Bajnokok Ligája, Wimbledon), aztán vedd meg, ha érdekel. Van 8 sportcsatornád, de azokon komoly adás nincs, tele van reklámmal, meg okos futball szakértőkkel, akikre csapatokat bíznak, ott is szakértenek, negyven éve nem rúgtunk egy egyeneset. Egyik nagyobb tufa mint a másik, a -ba -be -ban -ben számukra teljességgel megoldhatatlan feladat. (Foci környékén egyébként is csak suttyók maradhatnak meg, az, aki kevésbé gyökér, mint az edzője, annak fel is út, le is út.)
Amikor elromlott a digibox, a UPC 42 percet váratott a telefonban, utána tudtam bejelenteni a hibát. Ha azt a számot hívod, ahol új előfizetők jelentkeznek be, azt azonnal felveszik!!!
Megjött a konzultációs levél, egyszerű kérdések, amit viszont nem értek: ha az országot vezető politikusok ezekre a kérdésekre nem tudják a válaszokat, akkor milyen vezetők? Ha meg tudják, akkor miért kérdezik? Akarok-e több pénzt kapni? PERSZE! Akarom-e, hogy a bankokat jól megszívassák? NANÁ! Tudom-e, hogy ha több pénzt kapok, azt valahonnan el kell venni, és ha a bankokat szívatják, akkor végül is én szívok? TUDOM BIZONY!!! Itt a gáz. Ezért tartom mondvacsináltnak az egészet. Figyeld meg az lesz, hogy amikor még brutálisabb megszorítások jönnek, akkor majd azt mondják: mit nyavalyogtok, ti akartatok több pénzt kapni nem? Ti miattatok emeltük a minimálbért, támogattuk a nőket, anyákat, fiatalokat, nyugdíjasokat, pénz ugyan nincs rá, de ti akartátok, most fizessetek, mert adni a semmiből nem lehet. Szóval kérik a beleegyezésünket a kivégzésünkhöz.
Az idegeket olykor ki kell simítani, hétvégén a Pap szigeten pihentünk.
Cölöpökön álló faház, über retró filing, olyan alumíniumból sajtolt piros éjjeli lámpa, hogy behalsz, padló hatású linóleum, az ágyon rojtos lepedő, amit középen kettétépték, hogy jusson mindkét ágyra. De az a terasz drága Barátom, az a terasz! 16 négyzetméter és a Dunára néz. Kipakolod az öntöttvas asztalra a reggelit, majszolgatsz, nézed, ahogyan úszik a dinnyehéj és elöntik az agyadat az endogén opioid peptidek. Boldog vagy, mint édesanyád, amikor megtudta, hogy elköltözöl otthonról. És semmi, de semmi nem ronthatja el a napodat. Csak mosolyogsz, amikor a csemetékkel megrakott sárkány hajó irányítója egy üstdobbal vezényli a csapásszámot. Ott evezgetnek a ház előtt, oda-vissza egész délután. Sebaj! Úgyis elnyomja a dobolást gazdagék száguldó fehér motoros hajója. Kurjongatnak is hozzá. Végre nincs különbség szegények és gazdagok között: ők is boldogok. Csak én csendesen.
Este egy nekivadult munkagép a szigeten ész nélkül pusztítja a fákat, munkába állnak a dídzsék, tuc-tuc, tucc-e jobbat? Abban biztos lehetsz.
Sírok, amikor vasárnap el kell jönni, álldogálok a teraszon, nézem: befér-e a csomagtartóba. A terasz marad, de én biztosan tudom: ide még visszajövök.